Gyermekkori önmagad, vajon ma büszke lenne rád?

Az én gyermekkori önmagam fellélegezne, hogy élek :D

Mindig féltem valamitől, nem betegesen, csak eléggé ahhoz, hogy mindig odafigyeljek magamra. Nagykorú vagyok, tehát az első lépcső kipipálva. Második az érettségi, harmadik az első munkahely, negyedik az egyetem, ötödik a második munkahely... és végül az álmok beteljesítése. Eddig egész elégedett vagyok, mert mindig volt okom boldognak lenni :)

nem annyira...lehetett volna több eszem, és befejezem az egyetemet...erre az egyre nem lenne büszke :( mondjuk a melomra se lehet...nem egy nagy kunszt....:S

24L

Rohadtul nem, máig szégyellem az életemnek egy igen hosszú szakaszát, ráadásul ma sincs miért büszkének lenni magamra.

Ha arra gondolok, hogy újra végig kéne csinálnom, hát inkább meg sem születtem volna.

Húúúúú, erre már gondoltam párszor. :)

De abszolút nem a válaszom, sajnos. Bár még van időm javítani magamon, fiatal vagyok. De az életem egy kb 10 évet magába foglaló szakaszára biztosan nem.

Nem, gyerekkorom sem volt túl jó (agresszív, alkoholista apám volt, iskolában kiközösítettek, nem arra a szakra tanultam tzovább amire akartam - pusztán azért mert nem volt elég jó eredményem).

Egyáltalán nem úgy alakult az életem ahogy szerettem volna. Csomó kedvencemről lemondtam hogy idáig eljussak de. Majd jobb lesz egyszer... :\