Gyermekkori önmagad, vajon ma büszke lenne rád?

Amire büszke lenne: 25 évesen már 1 éve férjnél vagyok és jó munkahelyem van, azt dolgzom, amire már gyerekkoromban is vágytam. A férjem jóképű, szőke, kékszemű, kedves, romantikus, odadó( ahogy mindig is mondtam) és imádjuk egymást. Van egy kutyám és egy cicám, ezt is mindig mondtam, hogy lesz. Nagyon szép, otthonos a lakásunk.

Amire nem lenne büszke: gyerekként is nagyon hajlamos voltam a hízásra, kicsit duci voltam, aztán 13 évesen elkezdtem fogyózni, aztán egész 22-23 éves koromig állandó fogyókúrában voltam, mindig nagyon kellett figyeljek, hogy mit eszem. Sajnos 23 évesen eléggé elhíztam, aztán 24 évesen lefogytam 16 kilót, csinos lettem, de azóta megint elengedtem kicsit magam és 6 kiló visszajött:( Jó, nem vagyok most se nagyon kövér, de egy 6-8 kiló felesleg megvan és egyszerűen nincs kitartásom, hogy leadjam. Ezt nagyon szégyelném a tinikori énem előtt, benne annyi kitartás volt, amennyi azt hiszem bennem már sosem lesz. Egyszerűen már belefáradtam az állandó fogyókúrába, életmódváltázba, mindenbe. De elég picit elengednem magam és jönnek fel a kilók:(

A másik, amire talán nem lenne büszke, hogy alig vannak már barátaim. Vagyis a barátnőim még mindig megvannak, és arra büszke is vagyok nagyon, hogy még midnig ugyanúgy szeretjük egymást, mint 10 éve, de sajnos mind elköltöztek a városból, nagyon ritkán tudunk találkozni. A régi bulizós, piálós haveri körömből meg kiléptem, erre lehet ő nem lenne büszke, de én az vagyok:) Így nagyrészt állandóan a férjemmel vagyok, ritkán találkozom másokkal. Mondjuk még barátnőimnek tudom nevezni a 3 kolleganőmet, és az, hogy minden nap velük vagyok nekem elég is, azonkívűl jobban szeretek a férjemmel lenni. A régi énemnek rengeteg barátja, haverja volt, mindenkit ismertem, állandóan buliztam, mindig mentem mindenhova, de ez azért természetes, hogy 25 évesen, férjes assoznyként nem csinálom.

A másik, amire lehet nem lenne büszke, az, hogy nincs még gyerekem, mindig fiatal anyuka akartam lenni, régen úgy gondoltam, hogy 22-23 évesen már anyuka akarok lenni. Mostmeg még legalább 2 évig nem akarok(vagyis akarnék, csak a munkámat nem akarom otthagyni még)

Kb ennyi jut most eszembe, de nagyon jó kérdés volt, jó volt ezen elgondolkozni:)

Nem.Sajnos nem.

Nem sikerült 3 nyelvet megtanulnom,nem lettem ügyvéd és férjet se szerettem volna,eltávolodtam anyukámtól is.

Kedves Kérdező!

Fantasztikusan jó a kérdése! Kevés ilyen jó kérdéssel találkozom! Kár, hogy a kérdésért nem jár zöld kéz!

Valószínűleg nem lenne elégedett, mert szebb nőt képzelt el, mint aki vagyok. És amiatt is csalódott lenne, hogy miért nem költi önmagam az összes fizetését édességre!

De a kicsit nagyobb önmagam (kiskamasz) is csalódott lenne, mert ő is egy csinosabb nőt szeretne látni, meg szerinte a mostani önmagam sokszor beszél feleslegesen, és sokat.

Nem lettem állatorvos, szerintem az a kislány emitt is szomorú lenne, de sok állatom volt (kutya, tengerimalacok,teknős,degu), amiért büszke lehetne rám...

Gyerekként nem voltak olyan vágyaim, hogy sikeres legyek, és szép ruhába menjek férjhez, meg gazdag legyek, szerintem a gyerekeknél ez nem lényeges...

Szóval csalódott lenne, de mint felnőtt önmagam már nem vagyok csalódott, szerintem gyerekként kritikusabb lennék magamhoz, mint most felőttként:)