Gyermekkori önmagad, vajon ma büszke lenne rád?

A gyerekkori önmagam túlélte a gyerekkort, mert reménykedett a jövőbe, és az álmokba.

Felnőttként csak csalódott vagyok, mert az álmok nem jöttek össze.

Hogy büszke lenne e rám a fiatalkori énem? Valahol igen, mert annyi mindent el kellett viselnem, hogy kénytelen voltam gyorsan felnőni, viszont csalódtam a jövőbe, csalódtam a felnőtt létbe, csalódtam az igazságosságba, csalódtam mindenbe és sajnos nagyon sok emberben.

Mennyire hittem régebben, hogy a jó győz, a szorgos munka meghozza a jutalmát, aki tanul, sikeres lesz...stb, de rá kellett döbbennem, hogy a jó nem győz, csak kihasználják, ahogy a szorgos munkát is. A sikeresség kimerül egy egyszerű növényke szaporításába.

Gyermekkori énem és az édesanyám is fentről büszke a mostani énemre. A sok szörnyűség, amit az élet elém állított, önhibámon kívül, úgy viseltem, mint senki más. Mélyből, teljes erővel feltörtem és szeretem a mostani énemet :)

19/L

Néhány dolog tetszene "neki", néhány dolog nem. Felnézne rám, amiért tettem olyan dolgokat, amiket nem képzeltem magamról akkor még, hogy képes lehetek rá (elvégezni a fősulit, saját lábamra állni)Néhány dologra azt mondaná, "na igen, tudtam, hogy ez lesz" (jelenleg takarítónő vagyok) Néhány dologra azt mondaná "csak reméltem, hogy így lesz" Van férjem, aki jó ember, szeretjük egymást, van egy lányunk, imádjuk és most várjuk a kistesót (mindig is 2 gyereket akartam egy férjjel és egy takaros kis házzal) és pár hónapja vettük meg az otthonunkat. Néhány dologra azt mondaná "tudtam, hogy küzdeni fogsz és próbálszt majd minden akadályt legyűrni" Sok mindenen keresztül mentünk, de mindig felálltunk. És most tanulok, hogy jobb munkám lehessen. Néhány dologra azt mondaná "soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyet teszel" Külföldre költöztünk 6 évvel ez előtt, én, aki gyerekkoromban a sarki boltot nem találtam, én, aki azt gondolta, hogy életemben nem hagyom el a várost, most több ezer kilométerre lakok onnan.

De tettem és teszek olyan dolgokat, amikre azt mondaná "szégyllem, hogy ilyen "leszek" " Néhány tulajdonságomra nem vagyok túl büszke és néha teszek dolgokat, ami kiskoromban nagyon nem tartozott a nézeteim közé.

Aztamindenit, de jó kérdés!

Jó visszahelyezkedni gyerekkori énembe, az akkori jövőképemet felidézni, a fantáziámat, a félelmeimet.

Hogy nem lettem állatorvos, sem etológos,az csalódás lenne neki.

Hogy kinőtt a cicim, felnőtt nő lettem, hát az elkápráztatná, mert el sem tudta képzelni :)

Hogy végigcsináltam a tanulmányaimat, nem kellett alantas munkát vállalnom,lett két diplomám, az elégedettséggel töltené el.

A legnagyobb csalódása (és az enyém is) az lenne, hogy nem lett 4-5 lurkóm, hanem egyedül vagyok...

Hogy személyiségfejlődésemben mi mindenen mentem keresztül, mekkora utat megtettem, azt nem értené, csak pislogna. (De felnőtt énem büszke, sok munkám van benne).

A foglalkozásaimra, szakmabeli sikerekre szintén csak pislogna, azt sem tudta, hogy ilyen dolgok léteznek. De talán imponálna neki, hogy jó vagyok valamiben, még ha nem is értené.

Ja és az azért megkönnyebbülés lenne neki, hogy már nem vagyok annyira zárkózott, könnyebben barátkozom.

Nagyon meglepődne az alkotásaimon, mert nem voltak ilyen irányú fantáziái.

Igen, nagyon elszomorítaná, hogy magányosnak lát.......

..........

Köszönöm a kérdést!!!

igen, mert én magamra jelenleg is büszke vagyok. Ha csak az érettségi előtt álló énemre gondolok, ami nem volt még 5 éve sem, azt se tudtam merre tovább, beixeltem egy egyetemet, de nem is érdekelt, a pasim épp elhagyott, folyton spórolnom kellett..

Ehhez képest külföldön tanulok, igaz nem sikerült elsőre megtalálni az álomszakomat, de most a helyemen vagyok, van egy szuper munkám, eltartom magam és szűkölködnöm sem kell, van egy nagyon rendes barátom, de a legbüszkébb valóban arra vagyok, h megállom a helyem külföldön, ez volt mindig az álmom

Hát...hogy büszke, az túlzás, de szégyenkeznie sem kellene. Ami a magánéletet illeti, arra büszke lehetne,a párkapcsolatom mondhatni tökéletes, minden szempontból. :) De jobban fizető állásról álmodott, több pénzről, jobb megélhetésről.

Nem panaszkodhatna azért, végülis kijártam az egyetemet, van munkám, még ha nem is olyan nagy szám, azért mégsem minimálbér...van autóm, félig-meddig már lakásom is, szóval mindent összevetve, szerintem elégedett lenne.