Haragszom anyámra és nem is tudok megbocsátani neki. Mit tegyek?

neked agybajod is van, nem csak sziv...

vagy: lehet, hogy azert kell mute(tt)ni teged, mert szivtelen vagy:/

Más ember örülne ha műtéttel megszabadulhatna a gyógyszertől.

Te meg egy tipikus elkényeztetett hisztis csitri vagy. Már csakazért se akarod a műtétet, hogy neked legyen igazad....

Inkább hideg víz kéne neked a nagy hisztirohamod közepette, hogy lehűlj kicsit....

5 év múlva tudod mi fog változni, rosszabb leszel és mégúgy se akarsz kórházba menni.

Na rád szálltak a trollok, ne törődj velük.

Amit a kórházzal kapcsolatban érzel, az nem normális. Előbb ki kéne kezelni ebből a nagyfokú szorongásból, és csak utána megműteni téged, ha valóban halasztható. És igen, lényeges lenne, hogy te is úgy érezd, hogy beleegyezel a dologba. Az embereket sokszor nem lehet akaratuk ellenére meggyógyítani. A gyógyulási esélyeidet rontja, ha így vágtok bele, ezt anyádnak is tudnia kéne.

A nagyobb műtétekről (tudom, ez egy kisebb műtét) általában nem egy orvos dönt, hanem többen, konzíliumban. Próbálj keresni egy szimpatikusabb (arcra) pszichiátert a kórházban, ahová be akarnak vinni, és nagyon részletesen mondd el neki az ellenérzéseidet. És próbálj utánanézni annak is, ha még nem tetted meg, hogy fiatalkorúként milyen jogod van arra, hogy megtagadd a beavatkozást.

Ha keresel egy orvost, egy pszichiátert, legjobb lenne minél magasabb rangban levőt, hangsúlyozd, hogy később hajlandó lennél a műtétre, de amíg ennyire frusztrál a kórházi lét, addig nem. Hangsúlyozd azokat a tüneteket, amiket itt leírtál, mondj el mindent, amit felsoroltál. Tudom, írtad, hogy utálod az orvosokat, de akkor meg próbálj ennek utánanézni, minden követ megmozgatni, és közben pumpolni anyádat azzal, hogy később megcsináltatod a műtétet.

22-es vagyok es nem troll. probalom eszhez teriteni a kerdezot, es altalaban a sertettseg teszi meg azt az intenziv benyomast, ami elinditja azon az uton, hogy elgondolkozzon mas velemenyen is. radikalis, de mukodik es biztos volt mar neked is hasonlo tapasztalatod, amikor megsertettek es vegul belattad, hogy igazuk van. vagy nem lattad be, de akkor lehet, hogy nem volt igazuk;)

a problema itt velehetoen az, hogy a kerdezo nem kommunikalja le a bajat a kornyezetevel. ellapozhattunk az x-dik oldalig, mig kiderult, hogy fobiasan fel a korhaztol. ha ez tenyleg igy lenne, mar belefogalmazta volna a kerdesben is, nem pedig harapo fogoval kellene kihuzni belole. ez alapjan ugy erzem, hogy o csak takarozik ezzel a kifogassal, es nyafog. ez kifejezett nyafogas bizony, ha nem muttetne meg az anyja, akkor lenne duhos, mert az anyjat nem erdekli, hogy el-e vagy hal. szoval bocs, hogy nem sikerult kelloen komolyan vennem a hisztijet es egybol itelkeztem, es tul nyilvan tul szigoru voltam, hiszen lattatlanban ne mondjak ilyeneket, de ha nem talalt volna be, akkor nem haborodott volna fel a feltetelezesen, hogy o el van kenyesztetve. elsiklott volna felette. nem tette. hisztinek tartom. kifejtettem a velemenyem, elnezest, hogy a gyakorikerdesen kerdezte meg a kerdezo a kerdest, ahol barki valaszolhat. :)

mindazonaltal tovabbra is fentartom, hogy nem feltetlenul van igazam;)