Haragszom anyámra és nem is tudok megbocsátani neki. Mit tegyek?

Ja persze akkor amikor már nem operálható vagy akkor amikor már belehaltál, biztos jó lenne.

Örülj neki, hogy foglalkoznak veled.

Anyád szeret. Ezt meg kell bocsájtani. De az tényleg gáz, hogy nem beszélte meg veled, nem így kellett volna intézni tényleg.

Amúgy elhiszem, hogy félsz a beavatkozástól, 100% hogy én is paráznék, de az tök jó ha utána nem kell szedni gyógyszert, nem? Erre gondolj.

Egyszerűen csak fejezd be a hisztit. Anyukád jót akar, fölösleges cirkuszolni. Ha élned, kell, akkor élni fogsz, mert dolgod van, ha nem, akkor úgysem ébredsz fel az altatásból és boldog lehetsz, mert a kívánságod teljesül.

Ember, voltál te már a halál küszöbén? Én igen. (Nem öngyilkosság miatt.) Aki a halál völgyét megjárta, az másként látja a világot. Térj magadhoz és örülj neki, hogy van anyukád, aki szeret és törődik veled. Sokan boldogok lennénk, ha ez megadatott volna.

Addig, amíg valaki nem nagykorú, addig a felelősség a szülőé. És ha egyszer beteg vagy és egy orvos azt mondja, hogy műtétre van szükség, akkor nehogy már ezért haragudj anyukádra, mert ő jót szeretne neked!

Inkább azért lehetne haragudni egy szülőre, ha nem akarná a legjobbat a gyerekének.

Persze, senki nem szeret csak úgy műtőasztalra kerülni, de oda még senki nem is került indokolatlanul.