Haragszom anyámra és nem is tudok megbocsátani neki. Mit
tegyek?
Figyelt kérdés
Van egy kisebb szívbetegségem ami miatt gyógyszert szedek és egy orvos azt mondta, hogy egy kisebb beavatkozással meg lehet szüntetni. Első perctől kezdve tiltakozom. Pár nap múlva meg is csinálják de ilyen nincs, ezt így nem lehet, hogy ÉN nem egyezek bele. Ez az én testem, én életem, én döntésem és senkinek nincs joga akaratom ellenére is ilyet csinálni. Az addig oké, hogy jót akar nekem de illett volna megbeszélni, hogy én mit gondolok erről. Beszéltem már az orvossal is aki csinálni fogja, kérdezte, hogy akarom-e és én nemet mondtam erre ő is meg anyám is elkezdtek erőszakoskodni, hogy de ezt meg kellene csinálni. Ez 2 hónapja történt és azóta hargszom rá/rájuk de nem tudok megbocsátani mert ez annyira nem kis dolog. Sajnos kiskorú vagyok. Vagyis fiatalkorú.
( én is tinédzser vagyok, háromszor műtöttek, láss csodát, semmi bajom)
2013. máj. 28. 18:49
Hasznos számodra ez a válasz?
12/47 A kérdező kommentje:
Nem félek csak a kórháztól feszült, agresszív és egy kicsit depressziós leszek. Egyszer voltam 3 napig kórházban de egy falat se ment le a torkomon. Nem tudtam nyelni annyira kivoltam miatta. Alig aludtam 2-3 órát. Katasztrófa volt. Mai napig sírni tudok miatta. Nem szükséges a műtét csak ha ez megvan akkor hosszabb életem lehet. Bármikor el lehet intézni, nem muszáj most rögtön. Nem értitek amit mondani akarok.
2013. máj. 28. 18:52
13/47 anonim válasza:
Ertjuk, amit mondani akarsz, te nem erted a lenyeget. Az elet sokszor szar, de a helyedben inkabb a mutet es a hosszabb elet egy kis nehezseg aran, mint gyogyszer eletem vegeig, ami talan nem is hosszu elet. Neked annyi a bajod, hogy nem az van, amut te akarsz. De mivel gyerek vagy, es ugy is viselkedsz, nem pedig gondolkodo es felelossegteljes felnott modjara, ezert gyerekkent is bannak veled.
2013. máj. 28. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
14/47 anonim válasza:
Engem az életem során 6-szor műtöttek.
Ebből 4-szer nem én döntöttem róla. És némelyiknél bármennyire kicsi voltam, emlékszem rájuk vagy legalább is részekre belőle.
És betegségekből kifolyólag is feküdtem már kórházban.
Szóval elhiheted, ha valakinek már előre hidegrázása van a kórháztól, akkor az én vagyok.
És mondjuk hozzáteszem, ebből csak a császármetszésem volt szüléskor életmentő beavatkozás.
És a mai napig köszönöm a szüleimnek, hogy belegyeztek a műtétbe, mert engem kíméltek meg a kellemetlenségektől, a fájdalmaktól és más betegségektől.
2013. máj. 28. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
15/47 A kérdező kommentje:
Nyilván ha tudnám, hogy pár éven belül meghalok vagy fájdalommal járna a betegség akkor nem zavarna, hogy helyettem dönt. De szó sincs ilyenről. Azért 16 évesen nehogy már ne legyen beleszólásom ebbe a dologba. Sose szólok bele semmibe de ebbe szeretnék. Lehet, hogy úgy viselkedek most mint egy 5 éves de hihetetlenül ideges vagyok. Amúgy se szeretem ha helyettem döntenek. Amúgy is ez csak egy lehetőség, nem életmentő műtét, vagyis valamennyire az de tök mindegy, hogy most csinálják meg úgy, hogy hallani sem akarok róla vagy 5 év múlva úgy, hogy én kérem.
2013. máj. 28. 19:08
16/47 anonim válasza:
Drága kicsi lány, ugyan mitől lenne másabb 5 év múlva?
2013. máj. 28. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
17/47 A kérdező kommentje:
Attól, hogy talán beleegyeznék és nem erőszakkal csinálnák.
2013. máj. 28. 19:25
18/47 anonim válasza:
Abba az egy hétben amíg ott leszel megtanulod elviselni a kórházat, a fóbiákat csak úgy lehet legyőzni ha átéled azt a helyzetett amitől félsz.
2013. máj. 28. 19:38
Hasznos számodra ez a válasz?
19/47 A kérdező kommentje:
Sose fogom elviselni és ezt nem is lehet legyőzni, csak talán akkor ha szinte már ott lakok.
Rühellem még kimondani is a nevét. 2-3 havonta egy alkalommal megyek más vizsgálatra is ami csak egy délelőttömbe kerül és már kb 1 héttel azelőtt ideges vagyok. Nem azért mert félek, hogy találnak valamit hanem azért mert oda kell mennem. Kb 2 nappal vizsgálat után már normális vagyok, de az a pár nap elég kemény. Senkit nem kímélek, mindenkivel bunkó vagyok még az orvosokkal is. Egyszer véletlenül majdnem elszóltam magam, hogy utálom az orvosokat. Az a 3 nap amit kórházban töltöttem egy örökkévalóságnak tűnt. Akkor is az ápolóktól kezdve a barátnőmig mindenkivel úgy beszéltem mint egy kutyával, ordibált mellettem egy kisgyerek és leordibáltam, hogy kussoljon, pedig imádom a gyerekeket és sose szoktam velük kiabálni, sőt. Amikor az orvos bejött hozzám legszívesebben felrúgtam volna, azt utáltam amikor próbált viccelődni. Szeretem a viccet, én is sokat nevetek de akkor majdnem beszóltam neki. Mondom, nem ettem, nem aludtam ezért infúziót is kaptam. Azon voltam már, hogy elszökök. Annyira megbolondulok tőle...
2013. máj. 28. 19:46
20/47 anonim válasza:
Szerintem ez csak gyerekes hiszti. Semmit nem írtál, ami okot adna arra, hogy így viselkedj. Úgy értem, hogy semmi nem történt a kórházban azon kívül, hogy ott voltál, akkor meg mireföl ez a rinyálás?
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: