Felelőtlenség egyedül otthon hagyni egy 8 éves, másodikos gyereket?

Hát, őszintén szólva eléggé megdöbbentem itt a válaszokon. Szóval szerintetek teljesen normális otthon hagyni egy 8 éves gyereket? Ez eléggé összetett, nem mindegy, hogy vásárlásra hagyják otthon1 órára vagy több időre. Kedves anyukák! Ezt jól olvassátok el, aztán ha történik valami a gyerkőccel, lelketek rajta.

Ugyanis ha felügyelet nélkül hagyjátok és közben történik valami, biza hogy bűncselekmény kategória. Ezen belül a hanyagság. A bűncselekmény elkövetési magatartása a nevelésre, felügyeletre vagy gondozásra

vonatkozó kötelezettségek súlyos megszegése.

Egyáltalán nem normális egyedül hagyni, mert BÁRMI történhet.

Én 9 éves voltam, mikor azt mondtam a szüleimnek, hogy többet nem egyek velük sehova, ahova a munkájuk miatt menniük kellett. Innentől fogva napi 5-6 órát teljesen egyedül töltöttem.

Nem mondom, hogy ideális, de egy bevásárlás idejére egyáltalán nem katasztrófa otthon hagyni egy 8-9 éves gyereket, ha nem szeretne a szüleivel tartani, nem fél egyedül, és nem nyitja ki az ajtót idegeneknek.

És így is felnőttem.

26N

Az lehet, hogy TE felnőttél, de van pár eset, amikor olyan dolog történt, amikor a gyereknek már nem volt utána lehetősége felnőni...

Én meg nem adom meg az esélyt, hogy tragédia történjen.

#42-essel értek egyet, nagyon nem szerettem volna 8 évesen az életem minden pillanatában kontroll alatt létezni... márpedig "ne bánj úgy másokkal, amit magadnak se szeretnél"

anno 8 évesen a nyári szünetekben heteket voltam egyedül otthon naponta 8-4-ig, és kiválóan elvoltam.

Nem tudom, hogy mostanában mit csinálnak a gyerekkel a szülők, amikor fél 4-ig, 4-ig van iskola, ők meg 5-6-7-ig dolgoznak. Nagyi általában nincs, mert még szintén dolgozik. Én ilyenkor egyedül voltam otthon.

A szomszéd néni volt a tégla, a beépített ember, néha átjött, rám nézett, hogy élek-e még (leginkább azért, hogy hazaértem-e), de ez is csak 11-12 éves koromig volt így. Én egyedül mentem haza az iskolából, volt kulcsom, bementem. Ha elhagytam a kulcsomat, akkor beengedett a szomszéd néni. Gyakorlatilag leültem a TV elé és ott is maradtam - néztem a meséket kazettáról. Később az iskolából be kellett mennem az oviba, és haza kellett jönnöm a húgommal. Az én szüleim ezt másként nem tudták megoldani. Anyukám a szomszéd városban dolgozott, busszal járt át, szóval 6-nál előbb sose ért haza. Apukám mezőgazdaságban dolgozott, volt, hogy 10-re ért haza és reggel 5-kor ment el, napokig nem is láttam.

És a legérdekesebb, hogy amikor összetörtem magam, mindig otthon voltak a szüleim. Akkor estem bele az üvegajtóba, akkor nyaltam el úgy a lépcsőn úgy, hogy beszakadt a fejem. Szóval lehet, hogy mázlim volt. A húgomnak sose volt semmilyen háztartási balesete, max elvágta a kezét a konyhában, de akkor már nagyobbacska volt, és én is le tudtam neki fertőtleníteni és be tudtam kötni.

Mivel engem így neveltek, én nem akadok ki azon, hogy valaki otthon hagyja a gyerekét. Fel kell készíteni a gyereket arra, hogy mi történhet, és hogy mit kell tenni. Nekem meg volt mondva, hogy ha pl. tűz van, ne próbáljam eloltani, nem baj, ha leég a ház, a húgommal szaladjak át a hátsó ajtón a szomszéd nénihez és szóljak neki (a kertből át lehetett menni hozzá egy olyan ajtón, ami nem volt bezárva). Anyukám elmondta, hogy ha sokáig az égő házban maradok, füstmérgezésem lesz és elájulok, ezért tegyem a ruhámat a szám elé, stb. Szóval nekem elég korán elmondták az ilyeneket.

Vagy pl. tudtam, hogy kell kihívni a mentőt, fel volt írva a számuk, meg az is, hogy mit kell nekik mondani. Az én anyukám iskolavédőnő, szóval szerintem eléggé tisztában volt azzal, hogy mi történhet velem.

Persze vannak borzasztó tragédiák is, amikor pl. a magára hagyott gyerekek bent égnek a házban. Amiket eddig olvastam, mind olyan állapotú ház volt, hogy bevezették az utcai vezetéket, tűzveszélyes volt az egész úgy, ahogy volt, nem kellett hozzá tüzeskedni se, hogy kigyulladjon, elég volt egy zárlat. Szerintem ez a felelőtlenség. Olyan házban gyereket nevelni, amelyik bármikor összedőlhet, kigyulladhat, stb. Persze enélkül is okozhat a gyerek tragédiát, de a legtöbb kisgyerek leül a tv/számítógép elé és bébiszitter se kell mellé, mert enni is elfelejt. Más kérdés, hogy nem ez a legjobb megoldás.

Szóval szerintem gyerekfüggő a dolog. Vannak "koravén" gyerekek, akik teljesen megbízhatóak, s vannak olyanok is, akiknek nincsen veszélyérzetük. Az egyik ismerősöm gyereke pl. 13 évesen tüzeskedett a fáskamránál és felgyújtotta a fás ajtaját. Az ismerősöm pont akkor ért haza (10 percre hagyta otthon), slaggal még el tudta oltani. De az egy olyan szinten problémás, magatartászavaros gyerek, hogy csak azért is tüzeskedik, hiába van neki megmondva, hogy életveszélyes. Nekem soha se jutott eszembe, hogy játsszak a tűzzel, vagy a konnektorral. 26N

Gyerektől függ. Én a húgommal együtt viszonylag hamar lettem önálló, kilencévesen rántottát készítettem magamnak, szülői segítség nélkül. Tudtuk, hogy mire kell vigyázni, árammal nem játszunk, késsel és ollóval nem játszunk.

Az ajtó be van zárva, kulcs az ajtóban. Vészhelyzet esetén kijövünk a lakásból és segítséget kérünk a szomszédban. Mi a nyolcvanas években voltunk gyerekek, amikor még nem volt mobiltelefon sem, sőt vezetékes telefonunk sem volt.

Túléltük :P

A szüleim ennek ellenére ritkán hagytak magunkra minket, de előfordult, hogy otthon maradtunk ketten, a nálam egy évvel fiatalabb húgommal. Anyukánk persze mindig halálra idegeskedte magát, de jó kislányok voltunk, és szerencsére nem történt semmi.

Akinek a gyereke önállótlan 8-10 évesen, annak viszont nem ajánlott, hogy akár rövid időre is egyedül hagyja.

Egyébként ma már van mobiltelefon, egy nyolcévesnek is lehet venni egy nagyon egyszerű készüléket, beprogramozni gyorstárcsázásra, hogy egyes gomb anya, kettes gomb apa, hármas gomb nagypapa, stb. Ha bármi gond van, a gyerek felhívja a szülőket.

Meg kell tanítani: nem engedünk be senkit az ajtón, ha kopognak, nem kell odamenni sem, ne tudják, hogy egyedül van egy gyerek. Az ajtó legyen zárva, a tűzhelyen se rotyogjon a bableves. Néhány apró elővigyázatosság (amiket egyébként is kell tudnia a gyereknek), és minden rendben lesz.

Én egy csomót voltam magamban. Többnyire táncoltam, énekeltem, rajzoltam, vagy tv-t néztem.

A legrosszabb, amit csináltam, az az volt, hogy az üvegasztalra cukrot meg citromlevet raktam és termékbemutatósat játszottam, először bemutattam, hogy a víz nem takarítja le normálisan, de ez a csodálatos ablaktisztító, na ez igen! Voltam 8 éves.

Apám hatra járt dolgozni, anyám fél hétre, hova vittek volna olyan korán az iskolába? Csináltam szendvicset magamnak, elkészültem, elmentem az iskolába. 15-16 évesen meg volt, hogy egész hétvégére hagytak otthon. Végigmentünk a bolton, feltöltötték a hűtőt, hogy legyen végig mit ennem, ha bármi kínom volt mehettem a szomszédhoz és durr bele, semmi se történt.

Nincs osszefugges onallosagban az otthon hagyott gyerek meg a nem otthon hagyott gyerek kozott. Ertelmes ember nem hagy magara egy 8 evest. Nem azert, mert onallotlan, hanem azert, mert 8 eves, kisgyerek.

Nem tudja, mit kell csinalnia veszhelyzetben, hiaba tanitod meg neki, bepanikol, nagyobb esellyel, mint egy felnott, vagy egy idosebb gyerek.

Attol, hogy nem marad egyedul, nem lesz onallotlan.

49-es, én is ezt próbálom elmagyarázni, hogy milyen következményei lehetnek, de úgy látom felesleges...

Azért nem hagyunk otthon egy 8 éves gyereket, mert GYEREK és ebben minden benne van! Lehet, okos, értelmes, felnőttes, önálló, de gyerek és kész. Nem véletlenül számít cselekvőképtelennek a jogszabály szerint, neem???