Ki az aki sokat van egyedül otthon? Mivel töltitek a napjaitokat?
Nekem nemrég szűnt meg a munkahelyem,bizonyos okok miatt.
Így mostmár itthon leszek,máshol sem dolgozhatok,mert vállalkozó lettem.
Félek az egyedülléttől, a magánytól, nem tudok majd kihez szólni. A párom elmegy reggel 5-kor dolgozni,és este 5-kor jön haza.Családi Mezőgazdasággal foglalkoznak,így ott mindig van mit csinálni,még hétvégén is.
Ahol lakunk nincsenek ismerőseim, csak a nagy ház amiben élünk.
Eddig meg voltam vele szokva,hogy eljártam dolgozni,emberekkel találkoztam,most meg hirtelen ez az új életforma.
Én már szeretnék kisbabát,de a párom azt mondja,hogy várjunk még.
6 év vagyunk együtt, konkrét okot nem mond,hogy miért nem szeretne,csak annyit,hogy majd. 24/N
én
ott akarom hagyni az egyetemet,és jelentkezem egy más szakra,most munkát keresek,tanulok a felvételire,csak anyám élettársa van otthon,de azzal nem lehet beszélgetni,nem ért a fiatlok nyelvén,úgyhogy a társaságom a macskáim és a kutyám
Ma van az első napom,mikor már nem megyek dolgozni.
Így belegondolva,rossz. Azon jár az eszem,hogy a többi(volt) munkatársam, most keményen dolgozik,és legalább nincsenek otthon.
A vállalkozói tevékenységem sem hoz mozgalmas napokat,mert ez mezőgazdaságra alapúl,és a lényege,hogy az én nevemen fog futni a páromék gazdasága.
A munkát a férfiak csinálják.
Gondolkodtam,hogy esetleg mennék tanulni, de még ezt a döntést sem hoztam meg teljesen.
Csak ez jár a fejemben,hogy minden nap ugyan az, reggel felkelni,főzni,mosni,takarítani,stb...
Nekem sincs rossz életem,jól élünk, csak ami a legfőbb gondom: a magány...ugyan az mint neked kedves első válaszoló.
Félek a depressziótól, nem akarok a padlóra kerülni, onnan nagyon nehéz lenne ismét talpra állni.
A párom szüleitől 1 faluval lakunk odébb, megtehetném,hogy délutánonként(ha nem is minden nap), de elmehetnék hozzájuk, de míg ott éltünk nem alakult ki olyan viszony köztünk,hogy én bármiről el tudjak velük beszélgetni. Nem engedtem magamhoz közel őket, nem tudtam, teljesen másabbak mint én.
Sokat bántottak szavakkal,amiket így másoktól visszahallottam, és volt olyan is amit a két fülemmel hallottam,csak ők azt hitték nem hallom.
Szóval oda inkább nem is vágyok.
De persze megyek,mert csak a párom szülei.
Találd föl magad! 24 éves vagy, valami felsőoktatás, nyelvtanfolyam, az álláskeresés is fárasztó, ha tényleg odateszed magad...képzeld, ha gyereket szültél volna is ez várna rád...otthon, egyedül!
Nincs semmi olyan, amit mindig is szerettél volna, de idő hiányában sosem csináltad?
Nem unalomból vállalnék gyereket,eddig is szerettem volna.
De így ,hogy itthon vagyok, azért már jöhetne.
A mezőgazdasági munkát mindig is a férfiak csinálták.
Off: a mezőgazdasági munkát mindig is a férfiak csinálták? akkor az én nagyanyám, a nagyapám...csak nézz szét egy-egy földön, ahol napszámosok dolgoznak, hogy hány nő van! Súgok, úgy 90%!
Szóval, ha akarnál te is segíthetnél! De nyilván nem akarsz! Jobb otthon a depresszióról agyalni és félni...ez a depresszió csak a városiak és kényelmesek betegsége, a falusi, állandóan minden sz.rt tevékenykedő kisemberek nem szoktak depressziósak lenni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!