Olyan egyedül érzem magam! Mit tehetnék?
23 éves lány vagyok. Van egy vőlegényem, katona, sokat van távol. Én kereskedelemben dolgozom, a kollégáim idősebbek, nagyrészt megkeseredett magányos vagy elvált asszonyok. Semmi izgalmas nincs az életemben, nincs egy barátnőm sem akivel eljárhatnék, kiszabadulhatnék a négy fal közül. Sokat csalódtam az emberekben, többek közt pár hónapja összevesztem a legjobb barátnőmmel, sokat hazudozott. A régi barátaim a középiskolával lemorzsolódtak, nem szeretek interneten beszélgetni már, valahogy annyira őszintétlen. Azon kaptam magam az utóbbi hetekben, hogy megfojt a négy fal. Ha írok a régi barátoknak hogy szervezzünk találkozót, senki sem ér rá. Bulikra, meg ilyesmikre nincs is nagyon pénzem, most már szinte mindenfajta kimozduláshoz pénz kell, de én ingyen sütnék főznék valakivel, futnék közösen, vagy sétálgathatnék kirakatokat bámulni, nagyokat beszélgetni. De hazamegyek az üres lakásba és nincs akit meghallgathatnék, kivéve anyukámat, aki a nagy távolság ellenére naponta telefonál. Csak ő van nekem és a párom.
Tudom, hogy az itt lévő legtöbb kérdésben sokkal nagyobb gondok gyötrik az embereket, de van aki hasonló cipőben jár mint én? Félek ilyen fiatalon betokosodni, nem akarok zsémbes barátságtalan vénasszony lenni...
Szia
Én 21 éves lány vagyok. Amit leírtál, mintha csak én írtam volna, szóról szóra ugyanezt érzem én is.
Nekem is van egy vőlegényem, de sokat dolgozik, és olyankor én is egyedül vagyok otthon. Volt egy barátnőm, de 2 éve megszakítottam vele a kapcsolatot, mert ő is folyamatosan hazudozott.
Úgyhogy én is egyedül érzem magam, és nagyon szívesen csinálnám én is azokat amiket leírtál egy barátnővel/barátokkal :)
nem tudok válaszolni a kérdésedre, de hasonló cipőben járok,
nekem nincs barátom, de nincsenek munkatársaim se, egy apró pici faluban söt a falutol 2kmre egy 4 házas utcában ápolok egy bácsit, non-stop itt lakom vele, senkit nem ismerek, ráadásul nem is Magyarországon, a nyelvet beszélem, de nem perfekt a nyelvtudásom, 6 hónapja vagyok itt, összesen 7 napot voltam szabadságon, anyukám kb kéthetente meglátogat, meg majdnem naponta beszélünk telefonon, az internetet 1hete kötötték be, és igy nem tudom mit csináljak, nincs kihez szólni, az eslsö honapokban elfoglaltam magam a takaritással, de már annyira végeztem, hogy heti pár órával teljesen fenntartható a rend és a tisztaság, az ellátás összvissz max 3 órát vesz el a napomból, néha edzek, néha filmet nézek, néha tanulok ilyesmi, nem panaszkodhatom igazándiból, mert könnyű meló viszonylag, nincs egy fönök aki dirigál, mivel nem mo. ezért a fizu sem rossz, nagyjából azt csinálok amit akarok, csak az adott körülményke között az egyenlö a semmmivel, és igy néha olyan mintha megtébolyulnék,
szóval gonolom ez nem segit, de nem vagy egyedül
én együttérzek veled :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!