A családom szét van hullva. Lelkileg, érzelmileg nem tartozunk össze. Anyukám kiborult, úgy döntött egyedül fog élni a családban, nem fogja más érdekelni, mivel eddig is mindenki magának élt. Félek. Mit tehetnék?
Szerintem már mindenki lelkileg sérült. Én szeretem a szüleimet és tisztelem őket, de ők egyáltalán nem ismernek engem, mert nem fogadnak el annak aki vagyok, (pedig kivételesen értelmes, normális tizenéves vagyok) ezért inkább bezárkóztam és látszatbékében igyekeztem megfelelni nekik.
Apukám jó ember, csak nem fogadja el ha valakinek más véleménye van, mindig az kell legyen amit ő akar, nagyon nehéz vele szót érteni.
Én is sok mindenben hibáztam tudom, de fáj, hogy a szüleim rossz embernek gondolnak, mert nem ismernek.
Vér szerint igen, de lelkileg érzelmileg messze nem vagyunk egy családtól. A szüleimnek hiába van meg a szándékuk, nem tudják, hogyan kell jól gyereket nevelni, illetve jó viszonyt kialakítani velem és a testvéremmel.
Anya tegnap borult ki, hogy milyen család ez hogy mindenkinek csak önmaga számít és a saját életével foglalkozik, ezután minden más lesz.
Arra gondoltam írok egy levelet neki, amiben elmondom a véleményemet mindenről, hátha jobban megérti a helyzetet. Azt hiszem én átlátom a dolgokat mindenki részéről, csak félek hogy újra falakba ütköznék, hogy megint megítélnék a gondolataimat, érzéseimet sőt még később is felhozzák, hogy én miket gondolok, mert nem értik meg amit mondok...
Elég nehéz egy helyzet, tudtam hogy egyszer fel kell vállaljak mindent, az asztalra kell csapnom és mindent egyszerre elmondani, mert eddig ha kicsit is felvállaltam magam abban amit másképp láttam mint ők, mindig rosszul jöttem ki belőle és érzelmileg engem viselt meg, de biztosan őket is.
Mi a véleményetek? Annyira jó lenne, ha valaki tudna segíteni...
válasza:szia! a levél az jó ötlet, az fontos hogy ne tartsd magadba az érzéseidet, hanem tényleg add ki. Én sokáig magamba fojtottam mindent,aminek az lett a következménye hogy a sok elfojtástól már elég durva fizikai tüneteim vannak(allergia, gyomorproblémák, torok)
Nálunk is hasonló a helyzet, annyi különbséggel hogy én 25 vagyok(még szüleimmel lakok kényszerűségből és munkát keresek) Aki nem ismer minket, az azt mondja hogy mi álomcsalád vagyunk,de ők nem látnak bele amit te is mondasz, hogy átlátod hogy mi folyik a mélybe, a felszín alatt, ezzel én is így vagyok és már undorodok ettől, azt szoktam mondani hogy a szüleim nem is házasságba hanem hazugságba élnek. Engem se ért meg senki, felszínesek nagyon,öcsémnek könnyű mert ő kollégiumba van,de én néha már az összeomlás szintjén.Te nem tudsz esetleg koliba menni? ha gondolod írj privit
Szia!
Köszönöm, hogy írtál.
Igen, sajnos én is olyan vagyok, hogy eléggé el szoktam folytani magamban az érzéseimet (még szüleim vonják olykor kérdőre ezt...), és nem csak szüleim előtt, de náluk még ha véleményem van is befogom a számat, mert úgy jobban járok. Talán emiatt lehetnek nekem is az asztma, allergia, torkom is rendszeresen fáj (most egy hete is minden reggel)...
Nálunk is pont ez a helyzet, olyan rosszul érzem magam, mikor mások mondják, milyen szép család vagyunk, csak mert együtt vannak szüleim, mi gyerekek is normálisak vagyunk, rendesen viselkedünk a családon kívül.
Jövőre egyetemre/ fősulira megyek, szeretnék egy messzebbi városba menni, költözni, így kikerülni szüleim hatása alól, bár pl. anyagilag továbbra is tőlük fogok függni. :S
Azt hiszem megpróbálkozok a levéllel, de akkor mindent össze kell írnom ami nagyon nehéz lesz nekem, főleg utána szembenézni vele és a következményeit felvállalni. :( Megpróbálom összeszedni minden erőmet, mindent vagy semmit, de így már nem bírom ki azt az egy évet sem, és még az után is számítani fog.
válasza:Úristen, mintha az én családomat írtad volna le.
Csak nálunk anyám olyan, hogy azt hiszi magáról, hogy mindenben tökéletes, neki a szava szent. Ha már valaki elmondja neki a véleményét valamiről, ami full ellentétes az övével, akkor ordibálás meg kiabálás van. Számtalanszor próbáltam meg beszélni vele, de most már végleg feladtam. Sokszor azt veszem észre, hogy nem is érti mit akarok mondani. Engem sem ismernek a szüleim, ők persze azt mondják, hogy "én csak azt hiszem" Hát szerintem meg leesne az álluk, ha megmondanám a véleményemet róluk. Bátyáimmal ugyanez a helyzet. Képtelenség velük szót érteni, ezeknek az érzelmi intelligenciájuk a béka segge alatt van. Én utálok már otthon is lakni. Ha lenne pénzem elköltöznék a francba.
Vess meg ezért, de szerintem alapból az ilyen embereknek mint a szüleim, nem is kéne házasodniuk, pláne nem gyereket szülniük. Én nem tudtam átvenni a szüleitől egy normális családi mintát, pl hogy neveljem a saját gyerekeimet, vagy hogy egy férjnek hogyan kellene viselkednie a feleségével. Abszolút nem tanítottak meg, hogy legyek anyagilag önálló (nem is állt érdekükben.) Minden törekvésemet az önállóságra, aláássák. A testvéreimmel pl ne mis köszönünk egymásnak. Nálunk ez természetes. Még a telefonszámukat se tudom, ők se az enyémet. :D
Nagyon sokan úgy vannak, hogy "jajj milyen sok a csonka család, hogy fognak azok gyerekek egy szülő mellett rendesen felnőni?" Hát attól mert egy gyereknek 2 szülője van se biztos, hogy normálisan nő fel, és elsajátítja a "normális család modellhez" szükséges tudnivalókat.
Konkrétan a kérdésedre a válaszom. Hát fiatalon (tizenévesen) még én is azt gondoltam, hogy lehet itt még menteni a menthetőt. Bár nem tudom Te hány éves vagy, illetve a leírásod alapján csak kis betekintést kaptam a szüleidről, én nem merek neked tanácsolni semmit. Ha úgy gondolod segíteni ha levelet írnál. Nálunk pl biztos nem segítene.
Szia!
Hát, kitartást neked is. :)
Én megértem a szüleimet. Nem volt egyáltalán könnyű életük, sokat dolgoznak és tesznek értünk.
Azért ezt elég szomorú hallani, hogy idegenek a testvéreid. Nekem is volt mélypont a húgommal, de rájöttem, hogy neki is nehéz, és össze kéne inkább tartunk, próbálom megérteni őt és nem méginkább nehezíteni a helyzetét. Rendes lány ő, csak fiatal még.
Igen, a kétszülős család nem feltétlen boldog, de egy csonka család is teremthet kivételes jó légkört. :)
Bár tavalyi már a kérdés :D Végül nem írtam levelet akkor, szoktak ilyen kirobbanások lenni időnként, de valahogy mindig sikerül visszatérni a régi kerékvágásba. Ősszel egyetemre megyek, kollégiumba költözök, remélem kicsit önállósodom és ez segít majd a szüleimmel való kapcsolatom megváltoztatásában. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!