Ki az aki sokat van egyedül otthon? Mivel töltitek a napjaitokat?

Mérd fel, mennyi feladatod van egy napra. Én is voltam otthonülő, és igazság szerint úgy eltelt egy-egy nap, hogy észre sem vettem. Egy átlagos napom a következőképp nézett ki:

reggel hétkor felkeltem a párommal, összekészítettem a holmiját, csináltam neki reggelit, fél nyolckor elindítottam munkába.

Utána leültem és egy kávé mellett elolvastam a híreket. Ez kb. 9-ig tartott (több netes hírportált néztem meg, plusz mindennek utánaolvastam).

Utána nekiálltam rendbe szedni a lakást, mindent elpakoltam a helyére, megcsináltam a naponta elvégzendő feladatokat, plusz még valamit. Ez azért jó, mert így soha nem kellett nagytakarítást csinálni.

Utána elmentem vásárolni, vagy ügyeket intézni, amit éppen kellett. Ezzel délig el is ment az idő.

Délután - ha nem volt más dolgom - a hobbijaimmal foglalkoztam. Másfél-két órát zongoráztam, arra kell ennyi idő egy nap. Utána egy órát tornáztam. Máris három óra, fél négy volt. Akkor nekiálltam főzni, ami mosogatással együtt kb. egy óra, majd gyorsan elszaladtam fürödni és hajat mosni, hogy a párom frissen, jó illatúan várjam haza. Ha előbb végeztem, mint ahogy megérkezett, akkor még leültem addig olvasni.

Az a nagyon durva, hogy még sokkal több mindent szerettem volna bepasszírozni a napjaimba, de ennyi fért bele. Nem nagyon éreztem, hogy egyedül lennék, mert mindig csináltam valamit. :)

úgy tartja a mondás, hogy értelmes ember nem unatkozik. ezzel nem bántani szeretnélek, de ne félj, fel tudja magát találni az ember, ha nagyon akarja.

a tanfolyamok, a tanulás sosem elpazarolt idő. közben lehet ismerősöket, akár jó barátokat is találni :)

amúgy megsúgom, vállalkozóként is lehet az embernek akár 8 órás munkája is.

24 évesen még tényleg korai a gyerek.

szóval tanulj valami hasznosat, tavasszal tudsz konyhakertet csinálni, virágokat ültetni. főzhetsz új ételeket, a neten egy halom recept van.

amikor még nem dolgoztam, akkor úgy elment a napom, h észre sem vettem. mindig találtam magamnak valami hasznos elfoglaltságot, és nem éreztem, h beszűkült volna az életem.