Csajmuri kanmuri módra? Nóóóórmális?

Viccesnek tűnhet a kérdés, azonban arra vagyok kíváncsi, hogy én spilázom-e túl vagy jogosan érzem bosszantónak, ami velem történt?

Előre bocsátom, hogy soha nem az a férfi voltam, aki bármit is előír, megtilt, parancsol a párjának. Ezt a párom is tudja rólam. Soha nem voltam hatalmaskodó vagy zsarnok. A másik meg az, hogy én soha, tényleg egyszer sem mentem 15 év alatt "inni a haverokkal" vagy ilyesmi. Amióta együtt vagyunk, a szabadidőnket együtt töltjük vagy kölcsönös megegyezéssel járunk külön utakon. Én autóstali, a párom mondjuk átmegy a barátnőhöz dumálni. Ez tök egészséges és normális is. Az viszont kiverte a biztit, hogy a páromnak a kolléga- és egyben barántője tegnap este azzal hívta őt, hogy menjen át hozzá péntekről szombatra virradóra, aludjon ott és piáljanak együtt. A párom nem ment bele, bár nem háborodott fel. Nekem viszont valahogy nem normális a dolog. Én sem hívtam soha egy haveromat sem, hogy szard le asszonyt, hagy egyedül otthon és gyere át. És én sem mennék ilyenbe bele. Tehát nem egy laza esti párórás dumáról van szó, hanem ivásos ottalvásról. A kollégabarátnő nemrég elhajtotta a férjét és most szereti a páromat nyakonönteni a nyomorával. A párom meg szívesen segít lelkileg az ő kis elesettségén. Oké. De ez, amit fennebb írok, nem túlzás kicsit?