Miért "szégyen" lassan, hogy ha valaki közös kasszán van a házastársával?

29 - értem a logikáját és nem is arra gondoltam, hogy 1-2 év alatt bármilyen komolyabb változás lenne.

A törekvésre, a szándékra gondoltam inkább. Persze, vannak rosszul fizető szakmák, amik emellett nagyon hasznosak, hirtelen erre a szociális munkás jut eszembe.

A "nem is gondolok rá, mert rengeteg ellenérvem van, miért nem fog sikerülni" mentalitás viszont ritkán hoz eredményt.

A legtöbb szakmát nem ismerem belülről, de konkrétan a gyógytornász:

1. Számla: van a nem hivatalos út, sajnos Magyarországon ez gyakoribb, mint szeretnénk. Másrészt ha a férj jól keres, akkor közösen is létrehozhatnak céget (Kft, Bt, stb, stb), tevékenységi körbe felvehetik az egészségügyi szolgáltatást, máris számlaképes. A férj adott esetben emellett lehet informatikus, építési vállalkozó, bármi, megfér egymás mellett bármilyen két-három-sok tevékenységi kör.

Az óradíj (legalábbis a fővárosban) nem 1500, hanem 5000 Ft körül van.

Hirdetni nem igazán kell, mert aki kórházban gyógytornászként dolgozik, az napi szinten kapcsolatban van sérült (fizikailag) emberekkel, akik igényelhetik a kórházi ápolás utáni további gyógytornát. Ha Gipsz Jakab összetörte magát motoron és az elbocsátás előtt a gyógytornász ajánlja magát, akkor Jakab nagy valószínűséggel el fog menni hozzá, mert elégedett volt a kórházi munkájával, de még nem épült fel teljesen.

De pl. ápolóként lehetőség van idős emberekkel eltartási szerződést kötni - az ápolásért cserébe lehet akár egy lakása is 5-10-15 éven belül. (Ilyen is van az ismeretségi körömben, aki az ápolói fizetése ellenére ezért tudott 10 év alatt teljesen legálisan 30 milliós ingatlant vásárolni.)

Magántanár pedig tud korrepetálni. Ha matekot tanít és magas szintre képzi magát (feltételezve, hogy ebben az esetben neki a matek az élete), akkor a 6 éves Pistikétől a 18 éves, szakirányú egyetemre készülő Istvánig bárkit tud korrepetálni.

Ha háztartásbeli anyuka 3-4 gyerekkel, akkor némi pénzért cserébe vállalhat délutánonként saját gyerekek mellé más gyerekeket felügyeletre.

Van egy anyuka ismerősöm, 5 gyereke van, az egyik tartósan beteg (szellemileg). A hobbija a kutyakiképzés, így idővel már ő is foglalkozott ezzel, majd néhány év után bekerült fegyveres szervekhez alvállalkozóként, mint profi kutyakiképző. Ő így keres pénzt a hobbijával. Mondjuk ő ritka energikus ember, én a napi tevékenysége felétől elfáradnék.

Természetesen nem minden esetben, régióban és élethelyzetben megvalósíthatóak ezek. Nem mindenkinek van annyi energiája, hogy a 8 órás főállása mellett esetleg mást is csináljon.

Csak azt szerettem volna aláhúzni, hogy majdnem minden szakmában van kitörési pont valamilyen módon, ha szándék és elkötelezettség is társul hozzá.

Nem muszáj mindenkinek magasabb célokat kitűznie, de lehetőség van garmadával.

Hát vidéken, ha 1500-nál többet kérsz, akkor nem nagyon hívnak :) Hidd el rokoni tapasztalat. Úgyis lesz még csóróbb gyógytornász, aki elvállalja olcsóbban.

Amúgy értelek én, én is a legjobbra törekszem, de van aki nem annyira ambiciózus, de ezzel sincs semmi baj. Ha mondjuk valaki párja keres 300 000 Ftot, a másik meg csak 100 000 Ft-ot. És a kevesebbet keresőnek nincs kedve egy kicsivel többért megszakadni, mert neki nem az a fontos, hogy még többet, még többet keressenek (tehát a prioritásai között nincs első helyen a pénz meg a munka, hanem mondjuk inkább kertészkedik, főzőcskézik, vagy mondjuk szeret túrázni, neadjisten' a feleségével/férjével foglalkozik a plusz munka helyett) és így is vígan megélnek, miért kellene másodállást vállalnia hogyha ő is ledolgozza a 8-12 óráját, csak éppen baromira nincs megbecsülve? Legalább is pénzügyileg nincs megbecsülve.

Értem én, hogy szép dolog a törekvés, valamilyen szinten kell is, de ez nem menjen az ember fiatalságának rovására. Egyszer élünk, nem mindenkinek a munka az élete.

Őszintén megmondom, ha tehetném marhára nem dolgoznék, hanem festenék, verseket írnék, főznék, utaznék egész életemben, csak hát ez sajnos nem egy álomvilág, dolgozni kell. De egyszerűen nem szólhat csak a munkáról, meg a pénz hajszolásáról az élet. Kell kikapcsolódni is. Egy vállalkozás és másodállások mellett csak úgy elrepül az élet, és egyszer csak feleszmélsz 60 évesen. Tessék leéltem az életem a nagy részét a munkahelyen töltöttem, a gyerekeim felnőttek, de azt sem tudom kicsodák. Most ez így hülyeségnek hangozhat, meg ugyebár mindig magunkon múlik, mennyire ismerjük meg a gyerekeinket stb, de sose tudhatod, hogy a nagy ambíció közepette mikor szalasztasz el dolgokat.

Üdv,