Miért "szégyen" lassan, hogy ha valaki közös kasszán van a házastársával?
Félreértés ne essék, én nem nézek le senkit, ha külön kasszán él, az ismeretségi körömben is van ilyen házaspár, és náluk tökéletesen működik.
Nálunk viszont másképp van. Van egy közös számlánk, arra megy mindkettőnk fizetése. A férjem nagyon jól keres, jobban mint én. De nálunk soha nem volt még téma, hogy ki mennyit költ a közös pénzünkből. Én még soha nem éreztem azt, hogy nekem kevesebbet kéne költenem magamra, mint mondjuk a férjemnek. Pont azért közös, mert az a miénk. Ugyanígy volt, amikor itthon voltam a gyerekekkel. Sokan írják, hogy ilyenkor nincs képük magukra költeni, és inkább nélkülöznek, mert milyen dolog az, hogy a férje keresi a pénzt, ő meg elkölti magára. Nyilván nem arra gondolok, hogy ész nélkül költekezni kell, de nekem még sosem volt lelkiismeret furdalásom, mert elmentem fodrászhoz, vagy vettem magamnak pár ruhát.
Sőt, kitartottnak sem érzem magam, pedig nyilván az én fizetésem a rezsi meg a konyhapénz felére sem lenne elég, nemhogy még magamra is költsek belőle. Miért kéne ezért magam kitartottnak érezni? Miért szégyen manapság a vagyonközösség egy családban?
válasza:A külön kassza is lehet működőképes, én azt is megértem, akinek ez jobb. Bár szerintem csak ott működhet igazán, ahol közel ugyanannyit keres mindkét fél.
Ha annyira nem bízik az ember a párjában, hogy sajnálja tőle azt a pénzt, amit keres (és megint csak ismétlem, hogy nem az ész nélküli költekezésre gondolok) akkor minek vannak együtt?
De nem is ez a lényeg, miért kell lenézni azokat, akik így látják helyesnek, mint mi? Most akkor el kellene válnom a férjemtől, mert ő ennyivel jobban keres? Mert a rezsit meg a kajámat sem tudnám fizetni a saját fizumból. Vagy menjek vissza dolgozni napi 10 órákat, és akkor lenne egy bazi jó fizetésem, csak kb semmi családi életünk nem lenne. Vagy én maradjak itthon, és menjenek csak ők nyaralni,. mert az én fizetésemből a saját nyaralásomra már nem futná? Hát milyen házasság lenne az ilyen?
válasza: válasza:20 éve vagyunk együtt, és külön kasszán vagyunk. :) A kezdetektől. És mi így szoktuk meg, nekünk igy jó, nekem meg aza fura, ha valaki közös kasszán van, de hozzáteszem, az a normális, nem a külön kassza. Amikor összejöttünk, 12 évig én 3x annyit kerestem mint a férjem, 3x annyit költöttem is... Aztán gyerekek után már csak olyan munkát találtam, ami ugyan még mindig több mint az övé, de már jóval szerényebb összeg. Nem lenne pofám "közösből" költeni úgy, hogy én keresek többet, de a fő oka az, hogy én a sokból se tudtam soha spórolni, a férjem meg a kevésből is szépen rakott félre.
Szóval nem hiszem hogy szégyen lenne a közös kassza, de ahány ember, annyiféle szokás.. ez a kérdés most olyan mintha azt kérdezted volna, miért szégyen manapság házasság nélkül együtt élni/vagy házasságban élni? Egyik sem szégyen, viszont senkinek semmi köze hozzá :D
válasza:Első vagyok.
Plusz információkkal már máshogy néz ki a dolog.
Az indító szövegből kicsit más jött ki, az félreérthető volt, amolyan más f...val a csalánt jellegű írásnak tűnt, nem közös tehervállalásnak.
Viszont a hozzászólások egy részében nem értem a végletekben gondolkodást. Mintha csak az létezne, hogy az egyik dőzsöl, a másik "rongyokban jár", vagy az egyik jól keres, a másik meg marokszám szórja a pénzt.
Az igazság valahol középúton van, a vagyonközösség egy olyan gazdasági közösség, ahol érdemes az egyensúlyra figyelni, különben előbb-utóbb valakinek csípni fogja a szemét, ha jelentősen hátrányosabb helyzetbe kerül. Gondolok itt olyanra, hogy komoly bevételkülönbség esetén a rosszabbul kereső látványosan hátradől és nem is próbál idővel több pénzt keresni (akár azzal, hogy tanulmányokat folytat, képzi magát), vagy a jobban kereső látványosan megvon pénzt a hátrányosabb helyzetű házastárstól (pl. gyerekek miatti otthonlét, önhibán kívüli munkanélküliség, betegség, stb).
Nem vagyok sem a külön, sem a közös kassza ellen, mi is közös kasszán vagyunk. A kettőnket érintő gazdasági döntéseket is együtt hozzuk meg, ki mihez ért jobban. Amikor gyerekünk született, épp ívelőben volt a karrierem (nagyon nem elhanyagolható fizetésbeli előrejutási lehetőséggel). A férjemmel megbeszéltük, amint egy éves lett a gyerek, ő maradt otthon vele. Neki már kevésbé volt kiesés, ő bedolgozta magát, nekem pedig ennyit még jobban elviselt a munkáltatóm.
válasza:Kérdező, ez az utolsó kérdésed bennem is felmerült. Mert OK, az egyik vehet drágább ruhákat és járhat a munkahelye melletti étterembe, de a nyaralás? Még belföldön is egyik olcsó helyen száll meg, a másik ötcsillagos hotelben, máshol esznek, de inkább az egyik elmegy Hawaiira, a másik meg Poroszlóra? :D Nekem kissé fura. S beszól az egyik, ha a másik használja az otthoni, közösből felújított luxusfürdőszobát, vagy azt még szabad?
Olvastam már itt a gyk-n cifrákat, ahol a sokat kereső férj még a közös bevásárlásoknál is figyelt, nehogy a nő többet vegyen magának édességként, mint ami neki "járt"... Az ilyenek miért vannak együtt, fel nem fogom.
Azt megértem, hogy ha az egyik csóró, a másik pedig közepesen keres, ilyenkor ne költekezzenek s a pénzhiány okozhat gondot, de amikor az egyik normálisan, a másik mesésen keres...? Akkor miért fáj, ha az életünk párja is költ?
A gyerek pedig külön téma. Az egy nem számszerűsíthető komoly munka, bár a házi és ház körüli munka is. S nagyon nem értek egyet azzal, aki szerint a kérdező keressen jobban fizető munkát. Ha a családnak jobb az, hogy a feleség és anya jobban ott legyen az otthon megteremtésében és gyermeknevelésben, jobb légkört teremtsen, miközben azért dolgozik is, akkor miért ne? Nem a fenekét mereszti egész nap a közös pénz költésével egyetemben...
S mi van, ha valaki örököl 50 milliót? Akkor onnantól a másik húzza meg magát? Eh.
válasza:14-es vagyok. Kedves Kérdező, a nyaralás nálunk ugyanúgy zajlott, mintha közös kasszán lettünk volna, tehát pld. ő befizette az utazást, én pedig vittem a költőpénzt :)
És nálunk mindig úgy volt, hogy ha vettünk egy nagyobb dolgot, akkor én mondtam, h tudok beleadni mondjuk 500 ezret, ő pedig "kipótolta" 100 ezerrel, így lett anno klímás az egész házunk. Ha vásárolunk, akkor amelyikünk hamarabb előkapja a bankkártyáját, és ennyi... soha nem felezünk, nem osztozunk, ilyesmi nincs nálunk. Tehát gyakorlatilag mi úgy néz ki, mintha közös kasszán lennénk, de külön vagyunk mégis :)
Én úgy gondolom, hogy aki dolgozik (és innentől mindegy, hogy mennyi a fizetése), az nem látványosan hátradől, míg a másik sok pénzt keres.
De akkor a másik oldalról megközelítve: Lakjunk azért egy kisebb házban, vagy egy lakásban, mert az én fizetésemből csak annyi rezsire telik? Nem menjünk nyaralni, mert az én fizetésemből nem telik a felére?
De nem is ez a lényeg, mert mindenki úgy él, ahogy jónak látja. Én csak azt nem értem, hogy ez miért számít manapság szégyennek? Miért kell behúznom fülem-farkam, mert nagyjából egyenlően élünk a közös pénzünkből?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!