Él még itt más is úgy a házastársával, mint lakótársak?

Én is elég rosszul viselem,de nem látom az alagút végét.

Ha én mennék ő nem tudná fizetni a rezsit,de én se nélküle,de már nagyon elegem van:(

A lakás önkormányzati-keresem a megoldást,de még nem találom.Remélem valakitől kapsz(kapunk)jó tanácsot:)

Hasonló volt nekem is, bár én nem utáltam, gyerekünk sem volt, egyszerűen már nem igazán érdeklődtünk egymás iránt. Persze ő próbált színlelni: hetekig felém sem nézett (szex szempontból), majd megvárta, míg menstruálok és amikor mondtam, hogy most sajnos nem, megsértődött ("Neked állandóan megvan!"). Én hiába is közeledtem hozzá, csókolgattam a fülét, kérdeztem, hogy esetleg nincs-e keve idebújni mellém az ágyba, mindig csak egy "majd mindjárt"-ot kaptam válaszként. Később azon kaptam magam, hogy reggel lett, elaludtam várakozás közben és ő MÉG MINDIG A GÉP ELŐTT ÜLT :D

Mi elváltunk végül, de a bíróságon azt mondta, hogy ő végig nem érezte, hogy bármi baj is lenne a kapcsolatunkkal...

Nem csoda,hogy eleged van. Nem arra van teremtve az ember,hogy boldogtalanságban éljen és pont a párjától nem kapja meg a jóérzéseket.

Viszont én az első férjemtől külön mentem 2 gyerekkel,hogy megtaláljam a boldogságot. Szinte biztos nem fogod,mert a gyerekek hátrányt jelentenek,nem fognak csak selejtek felvállalni ebben a pénzéhes világban. Igaz nem tudom,hogy nő vagy,de tippelek. Szóval jobb együtt maradni anyagilag összetartani a gyerekek miatt és időnként egy-két pásztorórát eltölteni mással,aki hasonló cipőben jár, vagy jó neki igy is.

Én igy csinálnám,ha visszatekerhetném az idő kerekét!

ugyanmár! az új kapcsolatban ugyanígy elmúlik a varázs, és nem sok férfi nevelgeti szívesen más 'kölkét'.

tarts szeretőt, kötöttségek nélkül. ha innentől nyitott házasságban éltek a férjeddel, akkor mindketten lehettek boldogok, és otthon sem lesz feszkó. addig lépj, amíg viszonylag normális a viszony.