Él még itt más is úgy a házastársával, mint lakótársak?

Még egyszer leírom, az utolsónak van igaza.Nem szívesen nevelik más kölkét -saját tapasztalat!- plusz a gyerekek sem szívesen próbálgatnak pótapukákat. Ez van,ha az ember már megszívta próbáljon minnél jobbat kihozni a dologból.

Motivációnak meg azt írnám a férfi oldalnak. Ha lelép nem fog tudni hatni a gyerekére,mert egy hétvégi apuka szinte semmit nem ér,kicsúszik kezéből az írányitás csak fizethet, ennyi marad neki.

nálunk annyi a "könnyítés",hogy nincs gyermek. 35.f.

Nekem úgy fáj a lelkem, mintha minden nap a fogam húznák. Nem ezt érdemlem, nem erre vágyom. Hiába próbálkozom, erő felett nincs eredménye. Ha megölelem, "ne tehénkedj rám" - a válasz. Csak 2 éve vagyunk házasok, van egy gyerekünk is. Folyton várom, hogy majd jobb lesz és vannak olyan korszakok, hogy jobb is lesz. Legutoljára a jó korszak 2 hónapig tartott egy év "rossz korszak" után és úgy ért véget, hogy mintha semmi sem történt volna. A jó korszakban van szex és beszélgetés, máskor hetekig semmi. Hogy mitől jobb néha nem tudom, de nem így akarok élni, várok valamire, ami lehet csak egy elhatározás, de ahhoz bátorság kell, nagyon sok és pénz.

Körbenézek a baráti körömbe és mindenhol boldog házasságot találok. Kivéve mi. Azt hittem, hogy nem sok ilyen pár van. Válaszokból nézve sajnos sok. Én idegileg totál kivagyok. Mi is az anyagiak és a gyerek miatt vagyunk egy lakásban. :(

Ennyi selejtes embert egy rakáson...

Mi is éldegéltünk egymás mellett, de nekem nem lett volna bátorságom kilépni a házasságból. Túl sokat hallottam tőle, hogy kinek kellenék két gyerekkel, nézzek már magamra...stb. Aztán összejött valakivel a drágám, és lelépett csapot papot itthagyva. Egyedül maradtam két gyerekkel (egyik 10 éves volt, a másik éppen akkor született)és egy ideig borzasztóan sajnáltam magam. Aztán ahogy telt az idő, magamra találtam, sőt mára boldog kapcsolatban élek. Nem selejtes a pasas, kettőnk három gyereke is jól megfér egymással, és pedig sosem éreztem magam ilyen jól. Igazi TÁRSAM van, és boldog vagyok. Ha beszélőviszonyban lennék a volt férjemmel, megköszönném neki, hogy hátat fordított a házasságunknak, mert bizony én még mindig kenegetném a tejszínhabot a sz*rra..

Hát én is így vagyok. Nem utálom, csak kihült a dolog.Vagy 15 éven át reménykedtem hogy jobb lesz. Fokozatosan de biztosan eltűnt a vonzalom. Barátok vagyunk. A 3 gyerekemet nevelgetem, a témánk a gyereknevelés. Szex volt hogy több mint 1 évig nem volt - hiányzik. Ha kezdeményezek, akkor talán 50 %. Eddig 1 alkalommal csaltam meg, azonnal szerelmes lettem - de az ember 3 gyerekkel nem ugrándozik - szerintem ez felelőtlenség lenne. Sajnos nálam a szerelem több éves mindig, így folyamatosan szívok azóta is, lehet hogy a nyitott kapcsolatot nem nekem találták ki. Nem gondoltam hogy ennyien vagyunk így...