Ti hogyan reagálnátok ha a 21 éves lányotok közölné hogy 1,5 év együttlét után teherbe esett a 30 éves barátjától?

Eljegyzés volt, baba tervezett volt, ha van miből eltartsák, akkor én igencsak irigykedek, mert mindig arról álmodtam, hogy fiatal anya leszek...:)

Ehhez képest szerintem csak a huszas éveink végén tudunk bevállalni gyereket...

Szerintem ha felelősségteljes a lány, az apára lehet számítani, teljesen rendben van.

A párom mire befejezi az orvosit 26 éves lesz...akkor mint kezdő orvos nézelődhet még csak...abból megélni nem lehet, úgyhogy továbbra is irigykedek :)

Legyenek boldogok, egészséget a picinek :)

Az eljegyzés megvolt, feltételezem tehát, hogy nagyon komolyan gondolkoznak és házasságot is terveztek.(vagy nem, de lényeg, hogy együtt képzelik az életüket)

Nem értem miért gond ez neked.

Anyagi háttér megvan, szerelem és közös életre való vágy megvan, mi kell még?

Inkább érteném az aggodalmad, ha eljegyzés nem lett volna, mert akkor a 1,5 évet akár kevésnek is lehetne mondani, de mi már volt..

Komolyan gondolják, inkább örülj a lányod boldogságának és támogasd őt.

Ha szeretik egymást,megvan a biztos anyagi háttér,és 1,5 éve együtt vannak,ráadásul 21 éves a lányod akkor felnőtt már.

Nem tartom korainak.

Én örülnék neki,és támogatnám őket,mindenben!!

Sajnos nem sokan tehetik meg,hogy gyereket vállaljanak,főleg nem fiatalon.Megfelelő helyre érkezik.

Szerelem,ideális kapcsolat,biztos anyagi háttér stb..

Nincs mire várniuk.

Inkább örülj velük,hidd el sokat jelentene a lányodnak!! :)

Teljesen mint ha a szüleim történetét olvasnám. :-) Ők is januárban ismerkedtek meg, októberben eljegyezték egymást és rá fél évre jöttem én. Csak pár évvel ezelőtt. :-) Azóta is tökéletesen megvannak!

Szerintem ha látszik hogy komoly a szándék és szeretik egymást, akkor támogasd őket maximálisan! :-)

Én anyaként csak 1 dolgot tennék.

Gratulálnék a lányomnak. Ha ők úgy érzik itt az ideje hogy családot alapítsanak. Ha úgy gondolják hogy képesek felnevelni egy gyermeket, és nem az én nyakamra szülné akkor nincs miért megkérdőjeleznem a döntésüket. Az ő életük, ők tudják mit és mennyit képesek vállalni.

Amúgy az én nagymamám (isten nyugosztalja) mindig azt mondta hogy

"édes lányom! Ha egyszer gyermekeid lesznek, soha nem szid le, soha ne kritizáld az életük döntését, soha ne hibáztasd őket ugyanazokért a dolgokért, hibákért amit te magad is elkövettél. Soha nem feledd el hogy te is voltál fiatal"

Milyen igaza van. Hogy kritizálhatnám, vagy hogy kérdőjelezzem meg a döntését amikor jó magam is 20 évesen szültem a lányomat????

44/N