Miért azt bántják, aki felelősséget vállal és nem azt, aki elmenekül?
Gyermekem apja kalap-kabát elment. Én itt maradtam egy csecsemővel. Történt ez már 4 éve.
Az elmúlt négy évem arról szólt, hogy minden erőmmel fenntartsam magunkat. Segítség híján tény, hogy ez azt jelentette, hogy senki és semmi másra (magamra sem) nem volt időm.
Tehát nem tudtam tanulni járni (hova tettem volna a gyermeket), nem tudtam művelődni, magamat külsőleg ápolni...a napjaim kemény munkával teltek, a szabadidőm pedig csakis a gyerekkel.
Mostanra pontosan érzem, hogy butultam, csúnyúltam, fásultam...
Gyermekem apja előkerült. Lediplomázott, jól fésült, szép autóban ül, nősülni készül.
Persze sem engem, sem a gyermekét nem látogatott meg. Még soha egy fillért nem fizetett gyerektartást (jogi tanácsot nem kérek, végigjártam az utat, behajthatatlan...)
A környezetem pedig a szemembe mondja, hogy az én életem nem normális, hogy a szépreményű okos, szép nőből ilyen lettem az csakis az én hibám. Mert hibának tartják, hogy alárendeltem magam a gyermekemnek, hogy érte éltem. Nézzem csak meg a volt párom, bezzeg ő tudja, hogyan kell élni.
??? Csak nézek ki a fejemből.
Nem áldozati bárányt játszok, meg hősi érdemrendet sem akarok. Csak azt tettem, amit kellett. Nem volt választásom. Vagy hagytam volna sorsára a gyermekem?????
"A gyerekkel szemben inkorrekt, nem pedig az anyjával, ha valaki lelép ilyen esetben." - lehet... ha nem lép le, az meg maga a pokol, és később azért is ő lesz a felelős sokak szemében...
Tudod, milyen az, amikor az ember minden nap minden órájában a saját kudarcával kénytelen szembesülni?
"Kellene valaki, aki motivál és irányít, nem hagyja, hogy feladjam."
Nekem ez szúrja a szemem. Szerintem ezért érzed úgy, hogy rossz helyzetben vagy.
Az igazi motivációt önmagadban kell megtalálni. Elolvasol egy könyvet, megnézel egy filmet, és inspiráltnak érzed magad, hogy elkezdj változtatni. Az a saját motivációd, csak fel kell ébresztened. SOHA ne függjön az érzelmi jóléted másoktól. Amit mások adnak, az plusz legyen.
A gyereked is azt látja, hogy csak vársz, szenvedsz, nem tudsz mit csinálni. Eltanulja tőled. Tudom, miről beszélek, mert én is borzasztó nehezen határozom el magam, nehezen állok neki megoldani a problémákat, de ha egyszer megteszem, az önbizalmam az egekig szárnyal, hogy teljesen egyedül képes voltam erre.
Tartozol magadnak ennyivel.
Örülök a soproniaknak...
Apuka is soproni :)
Szoktál Győrbe járni? Mert azért olyan nagyon közel nem vagyunk egymáshoz...
Most egyenlőre amúgy boldog lennék, ha néha hétközben délután, munka és ovi után lenne egy-két szabad órám.
A civil önszerveződés szuper gondolat. Ehhez kellene egy rátermett szervezőképességgel megáldott ember. Most belegondolva nem is értem, hogy miért nincs ilyen már...illetve dehogynem eszembe jutott. Korábban volt egy ismerős, a szomszéd lépcsőházban akivel meg is lett beszélve, hogy felváltva vigyázunk a gyerekeinkre. Aztán az lett belőle, hogy rájött ebből üzletet lehet csinálni és ebből él.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!