Miért azt bántják, aki felelősséget vállal és nem azt, aki elmenekül?
Gyermekem apja kalap-kabát elment. Én itt maradtam egy csecsemővel. Történt ez már 4 éve.
Az elmúlt négy évem arról szólt, hogy minden erőmmel fenntartsam magunkat. Segítség híján tény, hogy ez azt jelentette, hogy senki és semmi másra (magamra sem) nem volt időm.
Tehát nem tudtam tanulni járni (hova tettem volna a gyermeket), nem tudtam művelődni, magamat külsőleg ápolni...a napjaim kemény munkával teltek, a szabadidőm pedig csakis a gyerekkel.
Mostanra pontosan érzem, hogy butultam, csúnyúltam, fásultam...
Gyermekem apja előkerült. Lediplomázott, jól fésült, szép autóban ül, nősülni készül.
Persze sem engem, sem a gyermekét nem látogatott meg. Még soha egy fillért nem fizetett gyerektartást (jogi tanácsot nem kérek, végigjártam az utat, behajthatatlan...)
A környezetem pedig a szemembe mondja, hogy az én életem nem normális, hogy a szépreményű okos, szép nőből ilyen lettem az csakis az én hibám. Mert hibának tartják, hogy alárendeltem magam a gyermekemnek, hogy érte éltem. Nézzem csak meg a volt párom, bezzeg ő tudja, hogyan kell élni.
??? Csak nézek ki a fejemből.
Nem áldozati bárányt játszok, meg hősi érdemrendet sem akarok. Csak azt tettem, amit kellett. Nem volt választásom. Vagy hagytam volna sorsára a gyermekem?????
"egy olyan alapítvány aki vállal ingyen gyerekfelügyeletet vagy legalább összehoz 1-2 egyedülálló anyát hasonló korú gyerekekkel hogy néha segítsenek be egymásnak gyerekfelvigyázásban?" - feltaláljuk a KGST-t:)))
Egyébként félre ne értsd, szerintem ez egy ragyogó ötlet, meg kellene csinálni az önsegélyező baba-network-öt, ahol a szülők kérhetnének egymástól segítséget, gazdát cserélhetnének a kinőtt-nem használt gyerekholmik, stb...
Az önszerveződő civil közösségeké a jövő, ez kétségtelen...
# 34, azért rohadtul nem mindegy hogy mi a történet.
Mert van az amikor úgy VÁLLALUNK gyereket hogy mindketten szeretnénk, majd az apa meggondolja magát és továbbáll. Ez nem szép dolog.
Meg van amikor nekem pl 20-22 évesen azt mondják hogy "apuka leszel, nem érdekel te mit akarsz, nem érdekel mik a terveid az életben akkor is megszülöm".
Na ilyenkor senki ne csodálkozzon hogy a gyerek apa nélkül nő fel.
40.
A gyerek nem probléma, hanem következmény. Az igaz, hogy mindenki saját belátása szerint dönthet, egy darabig és egy bizonyos szinten.
Ha már megszületett a gyerek nem abortálhatod. A törvények értelmében pedig gondoskodnod KELL róla, ellenkező esetben be KELL adnod intézetbe.
Jelen esetben a gyerek él, itt van, bíróság kimondja, hogy az apa is köteles azaz KELL gondoskodnia róla. Hogy ezt nem lehet kikényszeríteni az a más kérdés. De vannak írott és íratlan szabályok amit be KELL tartani. Különben szabálytól függően viseled a következményeket. Sz@r az élet, de el lehet hagyni a társadalmat, ha nem tetszik. Totális liberalizmus nincs, azt anarchiának hívják.
Digo szomorú az eseted.
Viszont a TE hibád is, hogy ostoba libákkal kezdesz, és gondolom nem tartott pisztolyt a fejedhez, hogy megdugd. Nem érezlek áldozatnak, csak részben.
#43 - ez szerintem is tökéletesen így van, alapvető felelőtlenségnek tartom úgy gyereket vállalni, hogy az egyik potenciális szülőnek (bármelyiknek) határozottan nemleges az álláspontja az elejétől kezdve.
Ezzel szemben az meg tényleg minősített patkányság, ha valaki azt mondja, hogy akarja - agy pláne ő sürgeti - aztán valami hatására meggondolja magát, és lelép...
Ha az ember valamire IGEN-t mond, az legyen IGEN, ha NEM-et az meg NEM.
# 45
Milyen "esetem" a szomorú? Ezt kifejtenéd, mert rohadtul nem írtam hogy nekem van bárkitől akár gyerekem is.
#44 - OFF: nekem az anarchia nem szitokszó, hanem a Golden Area fő jellemzője, ahol nincsenek felülről jött parancsok és elvárások, mert nincs fent meg lent alá meg főlé, csak mellé van... és a társadalmat a mindent átható szolidarítás mellérendeltsége irányítja, a "bánj úgy másokkal" és nem holmi parancsok-parancsolatok:)))
Egyébként a döntési opció nyilván arra vonatkozik, amíg lehetőség van a döntésre, és ezt törvénybe foglalt társadalmi közmegegyezés szabályozza. Utána már valóban nincs meg az a döntési lehetőség, ez értelemszerű. Utána ugye más döntési lehetőségek vannak, mint az egyedül vállalás, az örökbeadás, a mégis megkísérelni helyrehozni a kapcsolatot, stb... szóval azért az esetek többségében van tere a szabad akaratnak, vannak valamiféle döntési lehetőségek. Az viszont igaz, hogy gyakran nincs igazán jó opció, a kevésbé rossz meg a rosszabb között kényszerül az ember választani. Ilyen van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!