Miért nem tudja megérteni a férjem, hogy nem szeretem ha váratlan látogató érkezik?

Megértelek abból a szempontból, hogy az ember nem szereti a hivatlan/váratlan vendéget, főleg aki észre sem veszi magát. De itt most te voltál a bunkó, nekem eszembe nem jutott volna elküldeni egy családtagot, rokont, de még egy barátot sem. Elmondom, hogy ez a helyzet, de jöjjön be nyugodtan. Volt már arra példa, hogy egy jóbarátom épp akkor járt arra, amikor családi ünnepi vacsoránk volt. Behívtam, bemutattam a családnak, és kapott volna ő is enni-inni, de csak egy kis sütit meg kávét kért. Mi már épp túl voltunk a vacsin, kávé készült, meg sütik, gyümölcsök kerültek elő. Azóta édesapám pl. többször meghívta őt és a családját is családi ünnepekre, szülinapra, mert nagyon jól kijöttek/kijönnek :)

Sajnálom kérdező, de ebben most nem volt igazad. Csak annyiban, hogy szóljanak előre. De elküldeni nem szabadott volna. Tudnék én is mesélni anyós bunkóságáról, na de ő már tényleg bunkó volt... nem az én anyósom, hanem anyámé, apám is rendszeresen kiakadt rá, hogy hogy lehet ennyire pofátlan... minden hétvégén beállított anyámékhoz a családjával, unokákkal, amikor anyámék még építkeztek, és az anyai nagyszüleimnél laktak, szó nélkül vitte oda az 5 fős családját. Kaja persze nem volt annyi, a mamámnak kellett gyorsan felhígítani és tovább főzni a levest, ők nem is ettek olyankor... máskor meg a főnöknőjét hozta, hogy olyan jó munkákat ad neki, meg kell őt vendégelni, de Katikám nagyon finomakat süss ám! Hozta volna az új élettársát is, amikor a férjét előtte egy hónappal temették el. Nahát apám sosem mert szólni neki semmiért, nagyon szigorúan volt nevelve, magázta a szüleit, de itt már elküldte az anyját a fenébe, onnantól kezdve évekig nem beszéltek egymással. Én ezután születtem meg, úgyhogy találkoztam vele életemben kb. 3-szor, és akkor sem sikerült megszeretnem, mert nem egy szeretnivaló ember volt... na de ez egészen más sztori :)

Az én szememben is rosszul (nagyon rosszul) venné ki magát, ha a feleségem csak úgy elküldené anyámat - pedig nem vagyok az az olaszos a "mamma mia" szoknyája mellől nem tágító fiúgyerek...

Legalább illett volna behívni, ha mással nem egy kávéval megkínálni és vázolni neki hogy mi történik éppen. Ki tudja, lehet hajlandó lett volna valamiféle békülési gesztusra is tekintettel az ünnepre. Ehelyett most biztosan vérig van sértve a néni, nem lepődnék meg a helyedben, hogyha amikor legközelebb meglátogatjátok majd valamiféle jelenetet rendez vagy célozgatni fog csípősen.

Jó bonyolult a helyzet, ahogy leírod. Az egész család gyerekesen viselkedik.

Ha semmit nem tudsz csinálni és nem akarod, hogy balhé legyen, meg kell próbálni diplomatikusan megelőzni az ilyen helyzeteket.

Például a szülinap előtti délutánon beugrotok a férjeddel az anyóshoz egy tányér sütivel, de csak rövid időre maradtok, mondod neki, hogy siettek, mert holnap nálatok tartod apukád szülinapját, még sehol sem tartasz a készülődéssel és szeretnél idejében kész lenni, mire a vendégek megérkeznek.

Ezek után csak nem állít már be!