Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Még túl fiatal vagyok, nem...

Még túl fiatal vagyok, nem tudom majd felnevelni ezt a gyereket. A barátom sem segít. Mit tegyek?

Figyelt kérdés
16 éves vagyok és 2,5 hónapos terhes. Védekeztünk, de az óvszer elszakadt és ezt csak később vettük észre. Csináltam tesztet, pozitív lett, elmentem orvoshoz, megmondták, hogy mi a helyzet. Mikor a szüleim megtudták, nagyon ki voltak készülve, azt mondták, hogy vetessem el, de aztán átgondoltam és rájöttem, hogy nem akarom megölni ezt a gyereket a saját felelőtlenségünk miatt. Joga van élni.A barátom 18 éves, halálosan szeretem, de egyszerűen nem áll mellettem. Azt mondta, hogy tartsuk meg, de tudom, hogy tönkremenne a kapcsolatunk és látom, hogy még fel sem fogta, hogy mi a helyzet. Ha baja van, akkor elmegy az elvont barátaival és nem is érdekli, hogy mi van velem..ráadásul egy féléve furcsábban viselkedik a megszokottnál is, arra gyanakodtam, hogy drogozik vagy belépett valami szektába, de ő tagadja..pedig nagyon ijesztő emberekkel találkozik mostanában. Teljesen ki vagyok készülve, elrontottam az egész életemet. Külföldre akartam menni egyetemre, karriert akartam, egész életemben arra törekedtem, hogy legyek valaki, most viszont mindennek vége. Úgy érzem, egyedül kell megbirkóznom a feladattal, de képtelen vagyok rá. A szüleim folyton csak sírnak, hogy miért pont az ő lányukkal történt ez. Még gyerek vagyok, eddig nem jártam bulizni, csak a tanulással foglalkoztam. A barátomat 1 éve ismertem meg, akkor teljesen beleszerettem és először fél éve feküdtünk le egymással. Mindig védekeztünk, mindig tudtam, hogy mire kell figyelni, de most észre sem vettük az egészet, csak mikor már megtörténtek a dolgok. Rosszul vagyok mind fizikailag, mind lelkileg. Még a 6,5 hónapot sem tudom végigcsinálni, mert egyszerűen ki vagyok készülve. Bennem fejlődik valaki, akiért nekem kell vállalnom a felelősséget, de még én is gyerek vagyok. Az anyagi körülmények meglennének részemről és a barátom részéről is, de még ő is csak gimnazista és túl fiatalok vagyunk a szülő szerephez. Kétségbe vagyok esve, legszívesebben meghalnék, de tudom, hogy akkor nem csak magamat ölném meg. Nem nézek ki többnek a koromnál, most csak egy sápadt kislánynak látszom, de közben gyerekem lesz. Annyira felfoghatatlan. Örökbe adjam vagy mi legyen? Szeretnék továbbtanulni és valóra váltani az álmaimat. De mit fog szólni a gyerek, hogy eldobtam? Mindig is bennem lesz, hogy van egy ember a világon, aki soha nem fog megbocsátani nekem.
2009. szept. 12. 22:37
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 11/118 anonim ***** válasza:
68%

Szia! Ne haragudj,de nem olvasom végig a válaszokat.

Én hallottam olyanról hogy nyilt örökbeadás! Ez akár neked és a Babádnak is jó!

Esetleg ha van alkalmad nézd meg a Juno című filmet! Hasonló esetről szl mint a tied. Csak ott csupán ki akarták a fiatalok próbálni az együttlétet! :)

MAjd még irok!Évi

2009. szept. 12. 23:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/118 anonim ***** válasza:
71%
Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben jó megoldás lenne az örökbeadás. Ha valaki biztosra tudja, hogy ő nem lesz képes normális körülmények között felnevelni a gyerekét, mert szegény, vagy mert sokadik gyerek stb., akkor tényleg a legjobb a gyereknek, ha örökbe adja, és az ő lelkiismerete is nyugodt lesz mindig, hogy szerető szülőket szerzett neki. De egy ilyen fiatal lánynál a korlátok csak átmenetiek, pillanatok alatt eltelik az a néhány év, diploma lesz a kezedben, lesz egy rendes állásod, talán már állandó partnered is, és a fejed fogod a falba verni, hogy valahol van egy kislányod vagy egy kisfiad, akinek most már mindent meg tudnál adni, de te lemondtál róla, és most már tehetetlen vagy, idegenek fogják felnevelni. Inkább kérd meg a szüleidet, hogy segítsenek ebben a pár évben.
2009. szept. 12. 23:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/118 anonim válasza:
83%
Szia! valóban senki nem hozhatja meg helyetted ezt a nehéz döntést, de hátha segíthetünk...én ha tudtam volna, hogy a 8 éve elvégzett abortuszomnak ilyen következményei lesznek, megtartottam volna a babámat. dehát sajnos, ugye többnyire utólag okos az ember:( akkor 22 voltam, és nekem is a 3. hónap végén vették el(nem miattam). most küzdök, hogy végre megszülhessem életem 1. babáját! 3 vetélés után 4 hónapos terhes vagyok, és rettegek, hogy Őt is elveszítem! sajnos, már nálad is olyan idős a terhesség, hogy sajnos a későbbiekben majd lehet komplikáció, amikor már szeretnéd a babát. és őszintén: megbocsátanád magadnak később, hogy a most nem túl támogatóan viselkedő szüleidre hallgattál?könnyű nekik, nem az Ő életükről van szó! valóban, a sulit is befejezheted akár estin, akár 1 év halasztással és gondolj bele, hogy mire továbbtanulhatsz, mekkora élettapasztalatod-és főleg egy saját élő gyermeked!-lesz!!! nehéz lesz, de szerintem annál értékesebb. sok sikert, és jó döntést!
2009. szept. 12. 23:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/118 anonim ***** válasza:
61%

Szia Ismét! Jobbról is balról is most téged hogy milyen lehetőséged van!Ha az abortusz mellett döntesz akkot az egy életen át fog kisérni.

Remélem sikerül szüleiddel jól dönteni!Nyilt örökbefogadás esetén azt hiszem látogathatod is a Kicsit,de sajnos nem tudom annyira mi a helyzet! Én is csak a Gólyahír egyesület oldalán olvastam róla.Ha gondolod ott utána olvashatsz annak is hogy az örökbefogadó szemszögéből milyen érzés az örökbefogadás. Szerintem még mindig a legjobb eset ha nem vagytok képesek megtartani akkor az örökbefogadás. Az abortusz még sajnos anyagilag is nagy csapás lenne lehet.(30ezer ft)

2009. szept. 12. 23:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/118 anonim ***** válasza:
61%
Ja!Évi voltam s 24 éves...
2009. szept. 12. 23:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/118 anonim ***** válasza:
63%
Kedves kerdezo itt vagy?
2009. szept. 12. 23:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/118 A kérdező kommentje:
Köszönöm mindenkinek a válaszát. Bevallom, sírva fakadtam olvasás közben, meg egy kicsit össze is vagyok zavarodva, ezért lehet, hogy nem lehet kiigazodni rendesen az írásomon. A fejemben most nagyon bonyolult gondolatok cikáznak. Ha nem tartom meg a gyereket, elérhetem a céljaimat, talán a barátommal is együtt maradok, a szüleimet megkímélem a gondoktól, de mindig bennem lesz a tudat, hogy átestem egy abortuszon. Ha megtartom, le kell mondanom nagyon sok dologról, egyszerűen nem tudok úgy viselkedni, mint egy felnőtt. Még rengeteget kell tanulnom az életben ahhoz, hogy felelősségteljes legyek. Nincs kisebb testvérem, csak egy bátyám, ezért sosem volt dolgom kisgyerekkel. Én tényleg jót akarok mindenkinek, de nem hiszem, hogy én erre képes leszek és ezt azért mondom, mert tudom magamról, hogy gyerek vagyok még. Érettebben gondolkodom, vannak céljaim, de ettől még nem érzem magam felnőttnek. Talán az örökbeadás lenne a legjobb megoldás, de szerintem nagyon fájdalmas lenne azzal a tudattal élni, hogy van egy ember, aki az én génjeimet örökölte. Át kell még gondolnom ezt az egészet, csak most fizikailag is nagyon gyenge vagyok. Lefogytam, az átlagosnál is sápadtabb vagyok, folyton hánynom kell és a napok 50%-át végigsírom.
2009. szept. 12. 23:26
 18/118 anonim ***** válasza:
40%
Az anyagiakkal kapcsolatban pedig, csaladi potlekot fogsz kapni minden honapban, ez 12700 Ft, ha egyedulallo lennel akkor 1000 Ft-al tobb, es gyest kapsz alanyi jogon, ami kb. 25000 Ft. Tehat havi 39700 Ft-bol kell megelnetek. Hidd el ez a 0-val egyenlo.
2009. szept. 12. 23:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/118 anonim ***** válasza:
85%

Ha erős vagy és igazán akarsz valamit azt előbb utóbb el fogod érni,de ha lelkileg összeszakadtál,akkor neked is és a babának is jobb,ha elengeditek a picit.


Én 21 éves vagyok,a kedvesem 20 és hat hónapos terhes vagyok.Nem tervezett baba volt,főiskolára/egyetemre járunk,mellette dolgozunk.Voltak és vannak is álmaink,én egy kávézót szeretnék(turizmus szakos vagyok), a párom nos,ő hamarabb tudta meg,hogy kisbabánk lesz de őt szétvetette a boldogság.Nekem eszembe jutott,hogy mi lesz,de sem az abortusz sem az örökbeadás gondolata fel sem merült,nem tudnám megtenni.Így 1-2 évre feladjuk az álmainkat,hogy egy újabb,SZEBB álmot valósítsunk meg:)


Volt egy kislány itt a fórumon,Jázmin,nemtudom valaki ír e még valaki ide rajtam kívül aki neki is írt,ő szintén védekezés mellett 16 évesen esett teherbe,végül ők megtartották a babát,legalábbis az utolsó szó ez volt,ő a párja szüleihez költözött,mert az apja verte ezért is meg hát a leírtak alapján zakkant volt,a kedvese családja 100%ig mellettük állt.

Barátnőm 17 évesen esett teherbe,együtt csináltuk végig az utolsó évet,érettésgi közben és előtt szült,én jobban izgultam mint ő:DNekik megy és már van mégegy kislányuk:)


Én szorítok értetek,bár dönteni nemtudok helyettetek,de szugerálok,hogy jó gondolatok árasszanak el és helyesen dönthess.)

2009. szept. 12. 23:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/118 A kérdező kommentje:
A szüleimet most nem is hibáztatom, hogy ki vannak készülve, hiszen nagyon sok mindent köszönhetek már így is nekik. Rendesen neveltek, fizették a táncóráimat, drámaóráimat, kondibérletet, egyéb kiadásokat. Mindig a maximumot akarták belőlem kihozni és ez sikerült is. Azt szeretnék, ha lennék valaki, karrierem lenne és boldog lennék. Hagynom kell, hogy megemésszék a dolgokat, nekik sem könnyű.
2009. szept. 12. 23:46
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!