Még túl fiatal vagyok, nem tudom majd felnevelni ezt a gyereket. A barátom sem segít. Mit tegyek?

16 éves vagyok és 2,5 hónapos terhes. Védekeztünk, de az óvszer elszakadt és ezt csak később vettük észre. Csináltam tesztet, pozitív lett, elmentem orvoshoz, megmondták, hogy mi a helyzet. Mikor a szüleim megtudták, nagyon ki voltak készülve, azt mondták, hogy vetessem el, de aztán átgondoltam és rájöttem, hogy nem akarom megölni ezt a gyereket a saját felelőtlenségünk miatt. Joga van élni.A barátom 18 éves, halálosan szeretem, de egyszerűen nem áll mellettem. Azt mondta, hogy tartsuk meg, de tudom, hogy tönkremenne a kapcsolatunk és látom, hogy még fel sem fogta, hogy mi a helyzet. Ha baja van, akkor elmegy az elvont barátaival és nem is érdekli, hogy mi van velem..ráadásul egy féléve furcsábban viselkedik a megszokottnál is, arra gyanakodtam, hogy drogozik vagy belépett valami szektába, de ő tagadja..pedig nagyon ijesztő emberekkel találkozik mostanában. Teljesen ki vagyok készülve, elrontottam az egész életemet. Külföldre akartam menni egyetemre, karriert akartam, egész életemben arra törekedtem, hogy legyek valaki, most viszont mindennek vége. Úgy érzem, egyedül kell megbirkóznom a feladattal, de képtelen vagyok rá. A szüleim folyton csak sírnak, hogy miért pont az ő lányukkal történt ez. Még gyerek vagyok, eddig nem jártam bulizni, csak a tanulással foglalkoztam. A barátomat 1 éve ismertem meg, akkor teljesen beleszerettem és először fél éve feküdtünk le egymással. Mindig védekeztünk, mindig tudtam, hogy mire kell figyelni, de most észre sem vettük az egészet, csak mikor már megtörténtek a dolgok. Rosszul vagyok mind fizikailag, mind lelkileg. Még a 6,5 hónapot sem tudom végigcsinálni, mert egyszerűen ki vagyok készülve. Bennem fejlődik valaki, akiért nekem kell vállalnom a felelősséget, de még én is gyerek vagyok. Az anyagi körülmények meglennének részemről és a barátom részéről is, de még ő is csak gimnazista és túl fiatalok vagyunk a szülő szerephez. Kétségbe vagyok esve, legszívesebben meghalnék, de tudom, hogy akkor nem csak magamat ölném meg. Nem nézek ki többnek a koromnál, most csak egy sápadt kislánynak látszom, de közben gyerekem lesz. Annyira felfoghatatlan. Örökbe adjam vagy mi legyen? Szeretnék továbbtanulni és valóra váltani az álmaimat. De mit fog szólni a gyerek, hogy eldobtam? Mindig is bennem lesz, hogy van egy ember a világon, aki soha nem fog megbocsátani nekem.