Ti megértenétek, ha a párotok nem akarna több gyereket (pedig csak mostohalányai vannak)? vagy ez csak egy kifogás?

amennyiben sajátjaként tekint a gyerekekre, simán el tudom képzelni, hogy nem vágyik ennél többre

nekik nem hiányzik az állapotosság érzése, a szülés élménye, pasik, másképp vannak bekötve, az anatómiai adottságok miatt mindegy, hogy saját vagy nem az utód

Én vele maradnék, mert én sem szeretnék gyereket, de ha neked fontos, akkor lehet, hogy lépned kell.

A lényeg, hogy ezt minél előbb tisztázzátok, nehogy valaki később átverve érezze magát.

Nem értek egyet azzal, hogy ez önző dolog lenne a férfi részéről. Gyereket vállalni szerintem az egyik legnagyobb döntés és életre szóló döntés, felelősség. Aki ezt nem akarja, aki nem érzi rá magát alkalmasnak, az miért tenné meg a másik kedvéért? Egy férfi nem tenyészbika, hogy csak akkor és azért csináljon gyereket, mert a nőnek éppen kedve szottyan. Ilyen döntést nem lehet a párunkra kényszeríteni, főleg ha tisztán és érthetően a tudtunkra adta, hogy nem akarja.

Én általában a problémák megoldása és az együtt maradás mellett vagyok, de ha ilyen kérdésben nem egyezik a két fél, ha egyik nagyon akar gyereket, a másik nagyon nem, akkor ez szerintem szakító, vagy váló ok lehet.

Szia, szerintem fél év elteltével azért még korai lenne dönteni egy új élet sorsáról. Lehet, ha telik az idő, ti is jobban összecsiszolódtok, másképp látja majd a helyzetet. Szerintem ha egy férfi azt érzi, hogy 6 hónap együttlét után újabb óriási felelősséget akar valaki a nyakába varrni és nem azt, hogy te vagy az élete párja, akit boldoggá akar tenni és közös családot, közös jövőt tervezni, akkor nem szabad erőltetni ezt a témát, mert rámegy a szerelem.

Hagyj időt neki és ha később sem egyeztek ebben a kérdésben, akkor búcsúzz el tőle. De egy férfi kedvéért se mondj le az anyaságról, mert később soha nem tudnál elszámolni a lelkiismereteddel.

Nálunk kicsit más a helyzet. Férjem nem zárkózott el a közös gyerektől, az elején megmondta, hogy nem ragaszkodik, de ha szeretném egyet vállalhatunk. Én mindig 2-3 gyereket szerettem volna kis korkülönbséggel, szóval erről le kellett mondjak. Neki a kislányunk a harmadik van két fia az előző feleségétől. A nagy neki sem biológiai gyereke, de 1,5 éves korától ő neveli, ugyanúgy tekint rá mint a másik kettőre. Szerintem ez teljesen természetes. Nagyon kicsi volt még mikor ők egy család lettek, közel 10 évig voltak együtt mindennap. Én inkább örülök, hogy így gondolkodik. Én 5 éve vagyok jelen az életükbe, van édesanyjuk is, nem kell senkit pótoljak, nem is állandóan vannak nálunk, mivel egy hetet az anyjuknál egyet velünk vannak, nem kisgyerekek már, hanem kamaszok, kiskamaszok annak minden hátulütőjével :) mégis iszonyat nagy törés lenne ha nem lennének részei egyszer csak az életemnek. Valamint azt is megértem, hogy a nagyot ugyanúgy anyagilag is része az életének (az apja el sem volt hajlandó ismerni, az anya nem erőltette) szereti neki is mindent meg akar adni, négy gyerekre már nem lenne pénze/pénzünk. Egyformán gondolkodunk abban, hogy mit "kell" biztosítani a gyerekeknek és ezek nem férnének bele.

Ha azt mondta volna anno, hogy egy gyereket sem akar akkor nem tudom, hogyan döntök. Talán akkor is vele maradok. De lehet egy idő után inkább kiléptem volna. Az a "baj", hogy nem talál az ember minden utcasarkon olyan férfit akivel el tudja képzelni az életét, tényleg passzolnak.

Szerintem türelmesebbnek kellene lenned. Fél év még nem a világ vége. Mi 3 éve vagyunk együtt és idáig 2-szer hoztam fel neki a gyerek vállalást, de elutasított.

Kicsit fájt ugyan, de nem borultam ki.

Egy gyerek két ember döntése! Ha szereted, egyébként se a gyerek miatt szeresd, hanem saját magáért, lehet hogy őt így kellene elfogadnod!

Az 5. válaszolóval értek egyet. Ebben egyet kell érteni a két félnek.

Nekem a volt barátom volt elvált, meg is mondta hogy nem akar több gyereket. Én még fiatal voltam, akkor én sem terveztem még, viszont gyerek nélkül sem tudtam elképzelni az életemet. Egy ideig elvoltunk, amikor úgy éreztem kész vagyok a családalapításra de ő meg mindig nem akart akkor léptem. Persze bepalizhattam volna egy gyerekkel, hogy "vééééletlenül" terhes lettem, de szerintem az nem korrekt. Úgyhogy most ő él boldogan gyerek nélkül, én meg élek boldogan gyerekekkel.