Attol, hogy fiatalok vagyunk lehetunk jo szulok?

Terhes lett a baratnom, nem terveztuk de hosszu beszelgetesek es gondolkodas utan ugy dontottunk, hogy megtartjuk es megprobaljuk normalisan felnevelni a szuleink segitsegevel. Nem akarom, hogy a szuleim vegig penzeljenek meg ilyenek mert szeretnem magamnak felipiteni az eletemet amennyire lehetseges. Persze meg elfogadom a segitseget foleg a gyerek miatt. Meg tanulunk mindketten, o jovore fog erettsegizni (tovabb akar tanulni, en nem) en most fogok es ha minden jol megy ott fogok dolgozni ahol mar 4 eve minden nyaron, ha megsem jonne ossze akkor a nagyapam cegenel.

Mindig azt hallom, hogy ez nem mukodik, osszevesznek, szakitanak, a gyerek szareletu lesz, orokbe kell adni. Mi 4 eve ismerkedtunk meg es akkor ossze is jottunk, vannak kisebb vitak kozottunk de amugy eleg jo a kapcsolatunk.

Tudom, hogy nem kene meg gyerek de nem lehet mit tenni, mi hibaztunk de attol o ugyanugy megerdemli az eletet mint mas ember. Szerintetek van ra esely, hogy egy csalad lehetunk majd attol, hogy fiatalok vagyunk? Es lehetunk jo szulok?