Szegényebb fiatalok, ti nem irigykedtek azokra, akiket a szülei tudnak anyagilag támogatni?

sokáig irigykedtem... de egy idő után megtanultam lekaksizni.

rájöttem hogy abban is van valami morbid szépség hogy a báttyám, én lábamnál két számmal nagyobb feslett bakancsát hordom, meg a táskámon lassan több az öltés mint maga az anyag.

így legalább biztos lehetek benne, hogy majd életem párja nem a vagyonom miatt fog elvenni :XD

én is irigykedem,főleg régebben volt rossz amikor jöttek az osztállyal való közös programok,színház,mozi stb,amikor mindenki arról beszélt hogy "alig"kapnak egy hétvégére 5000ft-ot,mindenki rohangál a büfébe hogy a drága kajákat vegye,az embert meg lenézik hogy nem tud elmenni a közös programokra,nincs annyi pénze,nem kap gyakran új ruhákat

am mi is 3-an vagyunk és szintén egyedülálló anyával

19l

Majd akkor tartsd kétségbeejtőnek a helyzeted, ha a középiskolát is abba kell hagynod a pénztelenség miatt, egyetemről álmodni sem mersz és külföldre kényszerülsz képzettség nélkül, hogy egyáltalán enni tudj. És ha ebből még fel is állsz, rájössz, hogy rózsás lett volna, ha egyetemre járhatsz.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy örülj, hogy luk van a s.ggeden, de azért annyira nem kétségbeejtő a helyzeted. Fel a fejjel, egyszer vége lesz az egyetemnek is és elkezded az életed pont ugyan úgy, mint ezrek még hozzád hasonlóan. A semmiből, nulláról. Sok sikert, menni fog neked is, mint ahogyan másoknak! ;-)

Most már jobban kezelem, de régebben én is nagyon irigykedtem. Főleg amikor pl. az az évfolyamtársam, akit úgy kellett átrugdosni angolérettségin, hogy meglegyen a kettes, és a többiből is hasonló jegyekkel ment át, elszólta magát, hogy a szülei azt mondták, tök mindegy, milyen lesz az érettségije, csak menjen át, utána majd zsíros állás várja a családi vállalkozásban. Én meg már akkor tudtam, hogy a színötös érettségivel, későbbi egyetemi jó jegyekkel is harcolhatok majd azért, hogy egyáltalán legyen állásom. Meg amikor legjobb barátnőm egy konkrét lakást kapott 18. szülinapjára. Hogy arról ne is beszéljek, hogy milyen érzés volt az, hogy 15-17 évesen pár osztálytársam olyan új szoknyában jelent meg, ami többe került, mint az én egész szerelésem együtt...

Most már kibékültem ezzel, legalább megtanulom a saját erőmből megteremteni azt, ami kell.

Kedves kerdezo! Sose ess ketsegbe. Sose irigyeld masokat, csinald meg magad szerencsejet. Bizz sajat onmagadban es sose add fel! Ha megbotlasz allj fel es menj azon az uton amit kiszemeltel magadnak. Sose inogj meg!

Leirom sajat tortenetem, h megertsd miert irom az elozo sorokat. Edesapam sulyos beteg lett, mikor en 14 ocsem meg 9 eves volt. Anyu gyari munkas fizujabol eltunk 4-en es fizettuk az orvosokat (halapenz...). Majd apu meghalt mikor en 16, tesom meg 11 volt. Anyu nevelt tovabbra is a gyari fizujabol. Nem tudom mennyit keresett a 90-es evekben. Egy db cipom volt a gimiben azt hordtam telen es nyaron, 1 db atmeneti cipot, ennyire tellett. Sosem panaszkodtam. Nehany osztalytarsam mar kocsival jart be az utolso evben a suliba. Anyu mindig is tamogatott a tanulasban, o ebben hitt es latta a jovot. Milyen igaza volt. Talan nekem a konnyebbseg ott volt h a 90-es evekben az elso diploma ingyenes volt kiveve egy fel evet a Bokros csomagnak koszonhetoen mikor havi 2000HUF volt a tandij. PSZF-et vegeztem nagyon jo eredmennyel, majd Malev-nal dolgoztam nem egesz 4 evet es ekozben masod dilpmaztam a jogon. Malev altal eljutottam nagyon sok helyre. Lattam dolgokat, lattam h maskepp is lehet elni. Innen jott az otlet, h 2001-ben kikoltozzek ket evre Ausztraliaba. Voltam elotte itt ketszer es magaval ragadott az orszag. Malev mar akkor egy sullyedo hajo volt es csak ido kerdese volt a csod. Akkor meg a kormanyok megmentettek, ami 2012-ben bekovetkezett a total felszamolas. Vesziteni valom kulfoddel sosem volt, 50-50%, bazi nehez volt, 2 diplomaval egy fel evig ettermeztem mig ertekelheto nem lett a nyelvtudasom. (mindig nemetet es oroszt tanultam), itt tanultam meg angolul. Majd egyszeru adminisztratori munkat kaptam 2001 ev vegen es innen indult a karrierem, majd kontirozoi allast es innen nottem ki magam. Sokszor volt nehez foleg az elso ket ev, sokszor sirtam, de sosem anyunak nem akartam elszomoritani. Ma mar egy hatalmas multinak viszem a penzugyi es szamviteli osztalyat az egesz Asia Pacific regionak, jol keresek, ceges auto, mobil, laptop kulonbozo membership-ek, ami ceg altal fizetett. Ceges utak. Bevandorlast magam vittem vegig es inteztem, a magyar diplomaimat honositottam es erre kertem meg a letelepedesit. Ma mar allampolgar lettem. Vettem egy hazat 2003 ev vegen sajat erobol, en takaritottam meg a penzt ra, azt bovitettem ki ugyancsak sajat erobol 2007-ben. Most mar gyonyoru. Anyum es tesoemek 2008-ban emigraltak ide a segitsegemmel. Ma mar ferjnel vagyok es van egy gyonyoru kislanyom. Kislanyomnak joval de joval tobb mindene van mint nekem valaha volt. Magansuliba fog menni, mert itt az jobb mint az allami h legyen lehetosege egyetemre.

A fentieket csak azert irtam h ne ess ketsegbe! nem pedig dicsekvesnek. Mindig van remeny, es mindig van lehetoseg! Jarj nyitott szemmel es neha vidd el a rizikosabb valasztast meg akkor is ha nehezebb. Ha becsukodik egy ajto, ne ess ketsegbe, kinyilik egy masik, de mig a multon ragodsz es a miertre probalod keresni a valaszt, nem fogod eszrevenni az uj lehetoseget. Fel a fejjel csak ezt tudom tanacsolni!

Kedves 1:07-es író, gratulálok, elismerésem! Nagy inspiráció volt ezt nekem olvasni! Én is a PSZF-re járok jelenleg :)

Hogy a kérdésre is válaszoljak: nem irigykedem, jelenleg tanulok, amellett dolgozom, és próbálok előbbre jutni. Hiszek benne, hogy a munka és a tanulás meghozza az eredményét, ha nem Magyarországon, akkor legfeljebb külföldön.

De nagyon irigykedtem én is mindig. Anyukám egyedül nevelt minket, persze hogy nem dúskáltunk a jóban.

Viszont ahogy felnőttünk, rájöttem, hogy annak is megvan a hátulütője, ha ki van nyalva valakinek a feneke. A legtöbb volt osztálytársam élhetetlen lett, aki azt sem tudja, hogy mi a különbség a lábas, meg a fazék között, nem ért a háztartáshoz, és hát az életét úgy kellett alakítani, ahogyan anyuciék mondták. Így van már olyan is köztük, aki elvált, van olyan is aki jól beleválasztott, hiába az anyagi jólét, ha semmibe se nézik....na szóval az egészből azt akartam kihozni, hogy akiket támogatnak, sosem fognak lejjebb adni a szintből, viszont nem biztos hogy mindig szép és jó életük lesz. Nekem az van, van egy csodálatos férjem, egy gyönyörű kisfiam, és most várjuk a leányzót. Nem élünk azóta sem nagy lábon, mindketten szakmunkások vagyunk, de megvan mindenünk amire szükség van. És nagyon boldog vagyok....

Nem irigykedek, mert attól nekem nem lesz se több, se jobb és én sem leszek se több, se jobb. Ha elérek valamit a saját erőmből, akkor viszont nagyon büszke leszek, bár tudom, ez téged nem vigasztal. Az ember jobban értékeli azt, amiért meg kellett harcolnia.

Aki lesajnálna, mert nehezebb helyzetből indulok, mint ő, na, arra tudnék haragudni, főleg ha közel áll hozzám az illető. De amíg nem illegeti magát, nem irigylem a szerencséjét. Szerencsére az ilyen helyzetben lévő barátaim nem éreztetik a fölényüket, inkább segítenek, ahogy tudnak.