Szegényebb fiatalok, ti nem irigykedtek azokra, akiket a szülei tudnak anyagilag támogatni?

Mi is hárman vagyunk testvérek. Mikor még kiskorúak voltunk mind anyámék elváltak. Egy szobába aludtunk négyen egy ágyon, mert annyink volt. Soha nem kaptam új ruhákat. Nem volt új cipőm. Szégyelltem magamat mindenki elött, mert a többieknek telt rá...

Tisztán emlékszem azokra az időkre. Amikor anyám nyáron fényes nappal (este 7 óra környékén) lefektetett aludni, mert nem tudott volna vacsorát adni. Hogy az iskolába nem hogy a büfébe nem tudtam elmenni hanem otthonról szendvicset nem tudtam vinni, mert nem volt miből. Ezek legalábbis belém erősen belémégtek. Jelenleg kicsit jobb a helyzetem. Felnőttem dolgozok, és bár még nincs gyerekem de addig nem is lesz amíg nem lesz rá anyagi keret. Mert én nem akarom azt mondani neki hogy sajnálom nincs rá pénzem.

Ezeket mind azért meséltem el, hogy igen nagyon irigykedem azokra akiknek a segge alá tolnak mindent. Mert igazságtalannak érzem. Nekem mindíg mindenért meg kellett dolgoznom. 14 évesen minden hétvégémet végigdolgoztam, hogy vegyek magamnak egy ágyat (!!!) És igen fáj, hogy másoknak ezért a kisujjukat sem kellett mozdítani.

"És ezt sosem értettem: miért értékelném többre azt, amiért magam dolgozom meg? Hisz azért újra meg újra meg tudok dolgozni. Magamért teszem. De amikor Anyukám spórolt össze egy lakásra, azt sokkal többre értékeltem, mintha én dolgoztam volna meg érte, hisz Anyu egy csomó mindent feláldozott, sok mindenről lemondott, hogy jó életem legyen. Ezt semmi, amiért megdolgozom, nem tudja felülmúlni."

Az ilyen dolgokért inkább hálás tud lenni az ember. Amit leírtál, leginkább csak akkor működik, ha az illető maga is tudja, milyen az: megküzdeni valamiért. Akkor lehet némi elképzelése, mit gürizett más azért a valamiért, de teljesen átérezni akkor sem tudja.

Akármit írhatók, de azért nem olyan gyakori, hogy a szülők vesznek egy lakást a gyereknek. Persze van olyan amikor örökli, de az meg csak a szülő becsületessége, hogy a nagymama házát nem élik fel.

Ilyen az élet nem kell végletekben gondolkodni, ne kertes házra hanem egy kis panel lakást akarj először. Azt van esélyed elérni, aztán ha az megvan akkor lehet nagyobbra is vágyni.

"Az ilyen dolgokért inkább hálás tud lenni az ember. Amit leírtál, leginkább csak akkor működik, ha az illető maga is tudja, milyen az: megküzdeni valamiért. Akkor lehet némi elképzelése, mit gürizett más azért a valamiért, de teljesen átérezni akkor sem tudja."

Igen, valószínűleg igazad van. Hisz mit is tudhatnék a saját érzéseimről?

Egyébként ez azért bűzlik, mert akkor egy szegényebb ember sem tudja teljesen értékelni, amit elér, hisz nem kapott soha semmit. Így nincs mihez hasonlítania, hogy milyen érzés saját erőből, és milyen érzés más gondoskodása által ugyanahhoz jutni.

Ne forgasd ki a szavaimat, kérlek, nem a te érzéseidről beszéltem, hanem azokéról, akiket te (írtad) nem értesz meg.

Annyit pedig szerintem a szegényebbje is tud valamiféle összehasonlítást végezni, hiszen kapni kap, ha mást nem, kisebb dolgokat, például míg nem dolgozik, ruhát vesz neki a szülő, de ha a fizetéséből vesz magának valamit, azt sokan jobban értékeli. De visszamenőleg is gondolhat a szüleitől kapott dolgokra, amit esetleg nem becsült meg akkor kellő mértékben, és most már sajnálja, mert látja, hogy mit tettek érte, hogy meglegyen.

"Egyébként ez azért bűzlik, mert akkor egy szegényebb ember sem tudja teljesen értékelni, amit elér, hisz nem kapott soha semmit."

Fú, inkább hallgattál volna -.-

Pont azért értékeli, mert maga szerzi meg, nem megkapja.

Az ilyen hozzászólásokat látva igazolódik be az az elmélet, hogy v.mi piszkosul elromlott az evolúció során...

Lehet, hogy most mindenki nekem fog esni, de azért elmondanám a másik oldalát is a dolgoknak. És előre leszögezném, hogy még nincs egy kialakult véleményem, hogy mi jobb, gazdagnak lenni, és kell-e rájuk irigykedni, vagy inkább szerényebb körülmények közül "jönni".

Bevallom, én gazdag család sarja vagyok. (De egyébként sosem mutattam ki, és ezért nem is irigykedtek rám szerencsére.) Van itthon minden, mi szem-szájnak ingere. Kutyuska, lovacska, autók, amit akarsz... DE ez marhára nem minden...

Apa semmit nem csinál, csak dolgozik. Anya ebbe bele van betegedve. És míg ezek ketten marják egymást, addig én marokszámra zabálom az idegnyugtatókat.

Másrészt pedig annak, hogy mindenem megvan, amit csak akarok, annak bizony ára van. Én azért párhuzamot tudok húzni a között, hogy a szerényebb körülmények között élőknek mindenért meg kell dolgozniuk, amit elérnek, és a között, hogy "gazdagéknál" sincs ám semmi sem ingyen. Csak a " gazdag gyerekek" másképp dolgoznak meg érte (vagy még találóbban, fizetnek meg a gazdagságért és a jólétért).

Én pl világ életemben lovász szerettem volna lenni. Teljesen őszintén. Ezt természetesen el is felejthettem. Nem volt kérdés, hogy egyetemre megyek, és a minimum, hogy mesterképzést végzek, még így is húzták a szájukat, mert a családban sok a doktor, szóval illendő lenne. De megúsztam egy mesterrel.

Soha nem akartam pl hangszeren játszani, színjátszó körbe járni, szavalni, isten tudja még mit... De muszáj volt.

És mind a mai napig jócskán meg van nekem mondva, hogy mit csináljak, mikor, kivel, hogyan. Szóval ára van a jólétnek is, mint mindennek.

Félre ne értsen senki, a világért sem sajnáltatom itt magam, nevetséges is volna. Csak mondom, hogy nem jár ingyen azért semmi. És akkor én még jól megúsztam, mert legalább a párválasztásban valamennyire szabad kezet kaptam, sok ismerősünknél le van előre zsírozva a "jól fizető frigy", és az érintett fiataloknak túl sok beleszólása nincs.

És még egyszer leszögezném, nem tudom, hogy mi a jobb a szerény szabadság, vagy a gazdag "börtön". Annyit akartam csupán ezzel jelezni, hogy az éremnek azért két oldala van, és nem minden arany, ami fénylik...

Ez igaz, de ettől még nem változik a helyzet. Neked lelkileg nincs meg a támogatás.

Tudod, amíg azon kell enni magát egy fiatalnak, hogy miből fizesse ki a nyelvvizsgáját... De úgy, hogy dolgozik iskola mellett! Nem elkummantja a pénzt, hanem ételt tesz az asztalra belőle, meg esetleg kijön belőle egy számla. És akkor még nem volt szórakozni, és nem vett magának semmit!