Szegényebb fiatalok, ti nem irigykedtek azokra, akiket a szülei tudnak anyagilag támogatni?

Hm.

#35-s mond valamit.

És most megint történ a rendszerben változás.

Nem épp a kedvező irányba.

A cél igazából mintha úgy nézne ki, hogy minél nehezebb legyen diplomát szerezni, így nyomják vissza.

Hogy a kérdésre válaszoljak.

Rengetegszer fájt a szívem, mert volt olyan lány, aki kétszer megmosta az arcát, én nekem meg a fél patika se lett volna elég, hogy szépen nézzek ki.

Ez is múlhat a pénzen, mert engem olyan genetikával vert meg az élet, hogy volt egy időszak az életemben, mikor emiatt az önbecsülésem a béka feneke alatta volt.

Sajnos nagyon beteg voltam, ebből kifolyólag, sok más dolgot nem tudtam úgy csinálni, folyton mintha egy úthenger ment volna át a jövőbeli terveimen.

Mert a kamaszkor erről szólt volna, hogy egyenesbe vágja magát az ember.

De a betegség jött, és én nem lettem megkérdezve, hogy kérem-e, kezdeni kellett vele valamit.

Az érettségim részben emiatt pocsék lett, ebből kifolyólag már sok lehetőségtől elestem, elkezdtem egy szakot, amit szintén ingyenesen kezdtem, de fizetősen fejeztem be...úgy értem, idő közben fizetős lett, az új rendszer miatt.

Csináltam, nagy nehezen, hogy legalább ez legyen meg, hogy majd ebben dolgozom, és gyűjtök arra a szakra, amit igazán szeretnék. És kifizetem magamnak.

Na de nem tudtam elhelyezkedni, és csúsztam egy évet, de úgy döntöttem, több pénzt nem óhajtok erre áldozni, és ebben még a szüleim se tudtak elég okosak lenni, mert tudja ma az ember mire költi-öli a pénzt?

Honnan tudod biztosra, hogy eltudsz vele helyezkedni?

Persze, ki lehet tapasztalni, de az sok pénz, és sok idő.

Ilyen "hibákat" az ember nem engedhet meg magának, még egy tanfolyamot se, hogy csak úgy hobbiból lerakom.

Jó dolgomban.

Elsőre jól kellene dönteni, de hányan lőnek mellé...mert még nem elég érettek hozzá, önhibájukon kívül, mert hát nem készen születik az ember. Többnyire ebből élnek a tanfolyamon, okj képzéseken oktató tanárok most.

A diák megy, befizeti, nem találja el. Puff. De legalább egy fél évet kifizetett.

Vagy végig fizeti, de aztán körbe röhögik a papírjával, hogy ezt mégis mire rakta le?

Most váltottam, jó helyen vagyok. Köszönhetően, hogy volt még eszem időben váltani. És sok mindenre rájöttem, hogy kell közlekedni az életben.

Mi a különbség az álmok és az illúziók, a saját valódi vágyaim és az összeszedett(elvárt) vágyak között.

Én annyira nem vágyom ilyenekre amiket te felsoroltál.

Lehet, mert belőlem sok minden kiölt a betegség, mármint nagy vágyakat, nem azért mert közönyös lennék, csak sok dolgot érzek feleslegesnek, amit mások létszükségletként kezelnek. Ők meg engem néznek ufónak, hogy tudok nélküle meglenni, és volt, hogy emiatt igénytelennek lettem címkézve (nem tisztálkodásra gondolok).

Én azt javaslom, hogy kezeld természetes dologként, hogy irigy vagy. Tudom, ezzel most sokan nem értenek egyet, de attól, hogy logikusan válaszol magadnak arra a kérdésre, hogy miért legyek irigy? Semmi értelme, attól te még irigy leszel.

Én is az voltam.

Tudom, milyen szorult helyzetben lenni. Mentálisan feldarál.

Én azt hiszem ez inkább személyes kérdés, mintsem közvélemény kutatás.

Mért gondolod, hogy semmid se lesz, azt nem tudom. Nem tudom melyik egyetemre jársz, milyenek a képességeid, mennyi kitartás, rafináltság, talpraesettség van benned.

Mert ezek is ép olyan fontosak, mint az a papír ami a kezedben lesz.

És hogy mennyi szerencsét kapsz? Azt pláne nem tudhatja senki.

hm, én állami támogatásosra jártam, de így sem volt pénzem, hiszen nem kaptam zsebpénzt, valami minimális ösztöndíj volt, de az semmire sem volt elég.

szóval végül, ódzkodásom ellenére fölvettem a diákhitelt, és legalább tudtam ruhákat venni, meg eljárni ide-oda.

mert tényleg semmi pénzem sem volt, és az órarendem miatt meg dolgozni is alig tudtam. azt bírtam, hogy úgy jöttek oda hozzám az utcán pénzt kérni, hogy egy százas volt a pénztárcámban. tuti a koldusnak több pénze volt.

aztán egyetem után lett olyan munkám, amivel sokkal többet kerestem, mint amiről valaha is álmodtam, és simán tök gyorsan visszafizettem a diákhitelt.

legalább abban segített, hogy miután felvettem a diákhitelt, tudtam kicsit élvezni az egyetemi létet, és nem kellett végképp filléreskedni meg teljesen ócska ruhákban járni.

tudom, nem a legjobb megoldás, de végülis nekem bevált.

Én irigykedek...

Pedig mi is jó helyzetben élünk (27 évesen saját lakás, de nem az enyém, hanem a páromé), de valahogy jó lenne, ha nem azt érezném, hogy a céljaim messze vannak...

Atán belegondolok, hogy én mennyire értékelek dolgokat ( saját autó, a lakás saját kezű felújítása a járólapozástól a glettelétől az elektromoshálőzatcseréig) és az aki csak megy mert anyu, apu kifizették még a szakembert is, annak ez emnnyire természetes..

Inkább azokat irigylem, akiknek a biztos munkahelyet teremtették meg a szüleik...

Amúgy az én szüleim nem gazdakok, de nincsenek anyagi gondjaik, hitelmentes ház, autó..nyaralások, van tartalékuk. Nem veszélyezteti a megélhetésüket, ha a kocsi elromlik, és hirtelen ki kell adni egyszerre 100e ft-ot. Nem segítenek anyagilag, igaz a megélhetésünkhöz nincs is rá szükség., viszont ha kérjük segítenek a két kezükkel, ahogy mi is nekik.

Édesanyám 8 általánost végzett, betanított munkásként dolgozik.munkásszállóról indult 0-ról édesapámmal. Neki az utóbbi években lett jobb munkahelye 48 éves, most fejezte be a tanulmányait (szándékozik folytatni, de anyagilag sok lenne egy fősuli, ráadásul a kapcsolatuk is megsínylette a heti munka és hétvégi suli kombót)

A lényeg, hogy a nulláról is lehet indulni, kitartónak kell lenni.

Mi is iigaz, hogy a párom nagy vesztesége általi lakasban kezdtük, még így is előny, de felújítást az egyetemi ösztöndíjamból csináltuk, apránként..nem szabad mindent egyszerre akarni....jó érzés ha te csinálod meg...viszont azért mondom gyakran, hogy egyszer elég volt remélem legközelebb mr nem nekunk kell saját kezüleg...

26/n

Engem nagyon zavar a helyzetem. Hiába voltam jó tanuló közép iskolában, nem mehettem egyetemre. Minden barátom, minden ismerősöm nyaralgat, tanul, bulizik, ide mennek, oda mennek. Mindenki töltögeti fel a nyaralós képeit, míg én meg testvérem itthon poshadunk egész nyáron.

Munka sem jött még össze, mert iskola nélkül tapasztalatom sincs és nem kellek sehova.

Mi teljesen meg vagyunk lőve, attól tartunk, hogy ha hamarosan nem kapok állást, a házunkat is elveszíthetjük.

Barátaim kérdezték tőle, hogy dehát miért nem megyek sehova nyaralni, valahova biztos el tudnék menni...annyira bírom az ilyen embereket, akiknek soha nem is volt kérdés, hogy mehet-e majd nyaralni, meg egyetemre, meg lehet-e majd jogsija, ne adj Isten saját kocsija.

Szóval igen, piszkosul zavar, hogy amíg a családommal egyre mélyebbre kerülünk, addig mások arany életet élnek.

Dehát lehet ez ellen tenni valamit? Semmit...csak reménykedni és keresni a lehetőségeket...

"Hát azért amikor pár osztálytásam kapta az érettségire az autót,meg évfolyamtársami közül volt, aki diplomaosztóra a lakást azért ütögetett a guta..."

Én osztrák határhoz közel élek, de ti hol éltek, hogy ilyen osztálytársaitok voltak.

#17, küzdj keményen! Én majdnem ugyanezt csináltam végig, azzal a variációval, hogy neked diákmunka+levelező+okj, nekem egyetem+másik egyetem levelező+okj volt egyszerre. Bevallom, hogy én diákhitelből fizettem ezt, és neked is ezt ajánlom, ha még vetted fel. Ha jó szakmád van, simán ki tudod gazdálkodni a részletet, az viszont az egész életedre kihat, hogy most hová jutsz el.

Én is szegény családból jövök, anyum nevelt minket egyedül.

Nagyon szurkolok neked, és igenis tarts ki bármi áron!!