Nagykoru fiatalok! Kerlek, välaszoljatok nekem, hogyha otthon laktok, beszälltok-e a csalädi kasszäba, vagy segitetek-e valamit a szülöknek?

A mi családunk Angliában él, és én még most is otthon lakom a szüleimmel. Amíg tanultam ugye semmit nem kerestem így anyagilag a szüleim támogattak. A suli után elkezdtem dolgozni, de továbbra is otthon vagyok. Anyuék nem kérnek pénzt. Azt mondják, hogy nem tudnak anyagilag úgy támogatni hogy lakást vagy kocsit vegyek, így inkább továbbra is eltartanak, de én spóroljak, valósítsam meg az álmaimat. Vagy vegyek egy lakást, kocsit valamit.

Én szoktam segíteni. Pl: mindig én porszívózok. Anyám utál porszívózni. Mindig én töltöm fel a villanyt, ez havi 40-50 fontot jelent. Ha van valami kérése anyunak hogy csináljak eg valamit akkor megcsinálom.. Havonta egyszer én hívom meg őket egy vasárnapi ebédre a megszokott pub-ba. Nem várják el tőlem, de ha már nem kérnek a fizetésemből semmit, akkor ezt miért ne tegyem meg önzetlenül??

21/F

"mert ugy lätom, hogy egyre kevesebb otthonlako fiatal felnött segit a szülöknek."

Bunkók és ingyenélők voltak régen is, vannak ma is. Inkább abból a szemszögből kéne megvizsgálni a kérdést, hogy marhára kevesebb a lehetősége egy pályakezdőnek, lakást sem osztogatnak ingyen, a kirepülés és önállósodás örökölés és nagyfokú anyagi támogatás nélkül kvázi lehetetlen. Én is a családommal élek és jelenleg nincs munkám, így nem tudok beszállni a kasszába, de amikor volt munkám, akkor be tudtam és ha újból lesz, ismét beszállok, de ebben a világban azt az anyagi támogatást, amit nyújtottak nekem a szüleim, nem biztos, hogy viszonozni tudom. Két szakmám van és a legutóbb is 70 ezret kerestem, ebből minusz 20 ezer az utazás (10 a BKV, másik 10 a vonat), marad 40 ezer forintom, levonhatunk egy havi kajálásra bent a munkahelyet tízet, marad 30 ezer. Odaadom szívesen, mert nekem nem kell a pénz, de ezzel aztán ki vagyunk segítve. Értem én a kérdés lényegét és tényleg sok a láblógató, bulizgató, szülei nyakán élő fiatal, de itt van egy erős tábor a másik oldalról is. 21/L

Egyetemre járok és dolgozom mellette.

Édesanyámnak annyi kitétele volt, hogy ha nem megyek egyetemre, akkor dolgoznom kell és pénzt hazaadni; de mivel mindkettőt csinálom, így nem kell és ő is belátja, hogy az életben nem tudnék egyről a kettőre lépni, ha még azt a pénzt is elkérné.

20N

Mi tesómmal itthon vagyunk még.

Eddig volt tesómnak munkája, oda adta anyunak a számlákra a felét, de ithon semmit nem csinál. Ez viszont szó szerint, szóval ha kérdeznek valamit még arra se biztos, hogy válaszol, nemhogy takarítás, autószerelés stb.

Én fiatalabb vagyok, ugyan annyit adok bele mint ő. De én szeretnék magam is élni saját házban, próbáltam rá spórolni de sajnos most mind elúszott temetésre, műtétre stb, jöttek sorba a bajok.

Én főzök hétköznap, ha úgy van kedve akkor anyu vagy ő veszi a kaját vagy én, aztán együtt kigondoljuk mit enne meg mindenki. Így a konyha takarítás, mosogatás, felmosás, tűzhely,csempe, szemetes dolga enyém. Ehhez jön a lakás többi része is kivéve hálószobák mert azt mindenki maga. Én ezt fernek tartom, hisz többnyire én hívok vendéget magamnak meg kevesebbet is dolgozom illetve fizetek számlát mint anyuék így ezzel járulok a közös élethez hozzá. Meg a zöldséges - virágos kert, azt anyu mindig gondozza de felásni tavasszal-ősszel, krumpliszedés, permetezés, befőzés, kocsitisztítás, bútorcipelés, (3-4havonta valami odébb mászik hihetetlen szinte) mind együtt csináljuk anyuval vagy egyedül én. Ha néhanap nagyobb dolog jön mint betonozás vagy ügyintézés esetleg olyan amire ő nem ér rá én igen hát rátud dumálni, nem kéretem magam. Itt élek, így rám is tartoznak már az ügyek meg dolgok amik a házzal járnak, anyu meg miért ne pihenjen ha már öregebb s jól esik neki.

23L

Kolis vagyok és inkább ott élek ,de ha otthon vagyok akkor segítek. Leginkább apróságokban pl. ebéd után mosogatás, szemét levitele, ha valami kaját kérnek a városból akkor azt hozom.

És a linkelt kérdésre, meg az a válaszom ,hogy ok és okozat. Egy szülő se várja el ,hogy a gyereke ,tudja mit csináljon. Engem úgy neveltek ,hogy mindig el kellett mosogatnom ebéd után, és valahogy rutin nekem az egész.

Ellenben pl páromat ha megkéri az anyukája, az olyan számára, mintha megbüntetné. Sokkal szívesebben rendezi a kertet, vagy moss, mint a mosogatás, mert az évek során csak a másik 2 testvér osztozzon a konyhán, így neki nem kellett mosogatnia, ezért nem is szokott hozzá, és most meg húzza a száját, hogy meg kell csinálni.

Én kimondottan kupis lány vagyok, és a rendrakás nem erőségem. De mindig megkövetelték tőlem a rendet otthon és mikor kolis lettem itt is rendbe tartom a szobám. Nem azért mert hűde szeretem, hanem azért zavar, ha nem találok a szobába semmit és a szobát sem hagyom kupisan magam után, mert ha mást nem akkor akkor kell kitakarítani, amikor megjövök és ha az mondjuk esete van akkor lehet nem lenne kedvem a dologhoz.

Nagyon kevés gyerek szeret takarítani pl én sem, de kell egyfajta rendszeretetre és munkamegosztásra szoktatni/nevelni a gyereket. Ha ezt nem tetted meg akkor ne várd az ellenkezőjét.

Szóval a hiba benned van kérdező. Nem neveltél következetesen. :P

23/L