Csak én fújom fel, vagy mást is zavarna?

csak sajat tortenetet tudok elmondani, sajat eletembol.

apunak a szulei sosem voltak kivancsiak ram(rank) ugy istenigazabol (itt is volt a hatterben egy regebbi serelem, de ez nem lenyeg...) mikor megszulettem meg annyira sem meltattak, hogy megnezzenek, 3 honapos voltam mikor eloszor latott(pedig 60km re lakik tolunk)...ahogy telt az ido cseperedtem meg vakaciozni sem vallalt el, azzal a kifogassal, hogy egy gyerek "nagy felelosseg"...mikor pedig ott vagyok naluk akkor minden mas fontosabb. mostmar 19 eves vagyok, de nem szivesen megyek hozzuk, mert kiskoromban sem szeretett magahoz...

(maskulonben anyagilag segitenek, meg a maguk modjan szeretnek is, de valahogy nem az igazi...)

sajnos van ilyen...amit foz most azt kesobb megissza az anyosod...aztan banhatja...

egyebkent anyukam szulei olyanok mint a te szuleid eltek-haltak ertem kiskoromban is, most is...es mas is a viszonyunk...

sajnos ezt eroltetni nem lehet, a szeretet nem lehet kifacsarni senkibol...

Nem értem, miért foglalkozol vele?

Nem akarja látni, hát nem akarja. Mindenki köteles örülni az unokának?

Én anyukám is ilyen, neki a munkája az első, ő ilyen ember. Nem csecsemők körül forog az élete. El kell fogadni őket ilyennek.

Majd ha akar, jön, ha nem akar, nem jön. Nem a furikázáson múlik, hidd el, egyszerűen őt nem érdeklik a kicsi gyerekek, még ha az unokája is az illető.

Nekem 3 gyerekem van, ebből 2 7 hónapos iker, hidd el, nekem is rossz érzés, mikor kérdezik,, hogy "ugye van segítséged, biztos nem könnyű", akkor mondani, hogy nincs segítségem. Anyuval egy városban lakunk, mégse...

hagyjátok rá. Ha nem mutat hajlandóságot, akkor nem kell neki többet felajánlani.

neked is jobb, ha nem kell vele jópofizni és a picurkátoknak is, hiszen ahogy írtad nem is szeret vele lenni.

Nem fogja tudni a fejetekhez vágni, hogy tiltjátok az unokát vagy ellene nevelitek vagy bármi, hiszen ti felajánlottátok. Az meg az ő baja, hogy nem élt vele!

Az emberek nem egyformák, de nem is kell, hogy azok legyenek. Az anyósod már megtette a magáét Érted, adott Neked egy jó Párt, akit Ő nevelt fel. Ne akard feleslegesen, hogy olyan legyen, amilyennek Te szeretnéd, amilyenek a Te szüleid! Természetes, hogy Te azt tartod jónak, hiszen Te abban nőttél fel. Csak azt értsd meg, Téged bánt ez a helyzet, nem Őt, pedig ez nem lenne kötelező. Te döntesz úgy, hogy ez Téged bánt. Mondhatnád azt is, hogy Ő ilyen és kész. Nem lenne ebből semmi konkrét hátrányod. Vagy igen? Mi az?

Szerintem ne törd magad ezen. Ő most ennyit tud adni az unokájának, és ez az Ő dolga. Nem kell beleavatkoznod, sem megítélned Őt ezért. Sírd ki magad a Párod mellett, ha akarod, mert Ő a Párod, és nem az anyukája. Vele meg is beszélheted ezt, ugyanezen okból. Az anyós meg tegye amit jónak lát!

De jo neked! Ott vannak a te szuleid, akikkel barmikor talalkozhattok, orulj ennek, de nagyon!

Kepzeld, mi kulfoldon elunk, es se szuleim, se anyosomek nincsenek. Abszolut semmi segitseg, semmi szeretet, csak amit mi a parommal adunk a kicsinek.

Igen, te fujod fel a dolgot, feleslegesen idegesited magadat is, es a ferjedet is. Ha pedig mindig menne anyosod hozzatok, az lenne a gond, ebben biztos vagyok.

O ilyen, te meg mas vagy. Hagyd meg ot olyannak, amilyen.

Mondjuk meg mindig jobb, mintha reggel 8-tol este 7-ig nalatok ulne, nem?

Orulj a picikednek, es a szuleidnek!:)

Második vagok. Nem kell megértened, zavarhat is téged, ezekhez jogod van. De ezen nem fogsz tudni változtatni, el kell fogadnod őt ilyennek.

Hidd el, hogy sok ilyen ember van. Írtunk is példákat.

nos, én nemvagyok se nagymama, se anyuka. én 24 vagyok, de nekemis ilyen nagymamám volt. ha vittek minket anyámék, akkor foglalkozott velünk vmennyire, de amúgy nemnagyon. nálunk is egy régi sérelem volt, sőt, nemis csak egy. aztán idővel kimaradoztak a látogatások, éscsak ünnepekkor látogattuk. gondoltuk, jóezígy, ha ennyire nemérdekeljük. aztán egyre idősödött, és közeledett a halála, mert kórházba került. szegény, sírt a telefonba, hogy nem látogatta meg egyik unoka sem, éshogy teljesen egyedül van, és nemakar így meghalni...mindenkinek iszonyú lelkifurdalása volt, de mikor elhatároztuk h bemegyünk hozzá mindannyian, már késővolt, mert reggel jött a telefon, hogy meghalt.

én ezekután csak annyit mondok, hogy egy nagymama idős már, és ne engedjük h más nagymamák is így haljanak meg, sírás, és szörnyű szívfájdalom közepette. hiába volt az a sérelem, idővel engedjünk fel, és közeledjünk hozzá. egy nagymama idős már, másképp cselekszik. ne hagyjuk, h így haljon meg, szörnyű ezt így átélni, és elégnagy lelkifurdalást okoz.