Csak én fújom fel, vagy mást is zavarna?

Te sajat magadnak csinalod a problemat. Probald meg elfogadni az embereket ugy, ahogy vannak. Tisztelj mindenkit, es ne akard, hogy a te felfogasod szerint cselekedjenek.

Ne idegesitsd magadat, nem tesz ez jot neked!

És? Az sem a te bajod, ha álszent... Ez csak egy mentegetőzés- hogy miért ő a rossz- hogy te leszel a rossz ha nem mész hozzá. Nem mész és kész. Ennyi.

Az anyukák miért nem értik meg, hogy a gyerek az ő csodjájuk? Már akkor is fel vannak háborodva ha ez egy idegen számára semmit nem jelent. Miért kéne másnak is úgy csodálni eltelnie vele mint nektek? Ti vaygtok az anjya. Ez a ti dolgotok. Tapasztaltam, hogy képesek egy idegen embert is kinyítni, ha azt nem érdekli a gyerekük. Nomrális ez? Szerintem nem. 14.54-es voltam és igazán kiváncsi vagyok, hogy miért várják ezt el az anyukák.

Az én anyukám kijelentette, neki az anyósa, vagyis apai nagymamám a minta. Ő sem ment soha senkihez, minden gyerekétől, unokájától elvárta, hogy hozzá menjünk. Nekem ez akkor fel sem tűnt, mi ebbe nőttünk bele, de amikor nekem is születtek gyerekek, már cseppet sem tetszett. A két fiam úgy nőtt fel, hogy szinte csak akkor látta őket, ha mi vittük, de mi meguntuk ezt. Szerettünk kirándulni, utazni, otthon társasági életet élni és egy idő után unalmassá vált az egyoldalú kapcsolattartás, cseppet sem volt jó program a hétvégi kötelező vizit az unokákkal.

Anyukám nehezen alkalmazkodó, sértődékeny, kissé ego alkat, minden apróságon fennakad, problémázik, így nem csoda, hogy végképp nem jön ki a sógornőmmel, aki szintén nem egyszerű eset. Náluk is van két kislány, de mivel az öcsém még hajlandó rendszeresen fuvarozni a lányokat anyukámhoz, így ott nagyon szoros a kapcsolat az unokákkal. Az én két nagy fiam viszont egyáltalán nem érdeklődik anyu iránt. Ha nagy ritkán találkoznak, akkor meg olyan erősek a generációs és a felfogásbeli különbségek, hogy pár perc után elakad a beszélgetés és a fiúk csak hallgatnak és bólogatnak, amikor anyukám "szónokol". Sokféle család, kapcsolati forma létezik, nem lehet elvárni, hogy egyforma séma szerint éljünk. Anyósod valószínűleg teljesen más típus, mint a Te szüleid és attól nem fog megváltozni, mert Te elvárod, hogy ugyanolyan módon érezzen, viselkedjen, mint amit te megszoktál a szüleidtől. Az öcsém és én is nagyon különbözünk. Ő szinte minden nap rohan anyuékhoz önként és dalolva, én valószínűleg megbolondulnék, ha ezt nekem naponta meg kéne tenni.