Unalmas az életünk, mit tegyek?

Elváltam, van egy kislányom. Nagyon magányosak vagyunk, általában semmit sem csinálunk, itthon vagyunk. Ide nem jár senki. Rokonok semmi, barátok nincsenek és ez amiatt van, hogy én olyan vagyok, amilyen. Humorom nincsen, itthon egyáltalán nem is beszélek a kislánnyal, mert már unom, hogy nekem sincs senkivel beszélnem, nem tudok úgy csinálni, mintha 6-an lennének körülötte, csakhogy oldjam a csöndet, a magányt. Volt már, hogy kérdeztem valamit, meg válaszoltam is rá, hogy olyan legyen, mint egy beszélgetés. Anyu messze lakik, testvérem nincs és a kislányomnak sincs. Az a baj, hogy hobbim sincs, de nem is tudnék mikor foglalkozni valamivel. Sajnálom a kislányomat, hogy tőlem nem lát olyan példát, hogy hogyan kell barátkozni, hogy miattam elkerülik őt is az emberek, hogy nem látja, hogyan találjuk fel magunkat. Csináltam egy darabig, eljártunk korizni, stb, de unom, hogy mindig csak ketten megyünk. Pasizni nem pasizok, mert ahhoz meg érdekes szmélyiségűnek kellene lennem. Én nem járok tornázni, edzésre, zenélni, barátokkal, sehová. Nem sütök főzök. Panelban lakunk. Semmit nem csinálunk. Mert minek. Minek süssek, úgysem tudunk megkinálni vele senkit. Elegem van, már annyira unom, hogy fel kell kelni hétvégén, mert nem tudom mit csináljunk. Itt vagyunk a nagy csendben,magányosan. És látom előre, hogy a kislányom is magányos lesz. tesó, rokonok nincsenek, van egy anyja, aki ki tudja meddig él, utána meg csak néz, hogy neki senkije nincsen. Hozzánk azért gyerekkorunkban jártak a rokonok, akikkel már ezer éve nem foglalkozunk egy családi közös vállalkozás tönkretette a kapcsolatot. Végérvényesen. Utálom, hogy nemsokára jön a Húsvét, mert minek is csináljunk a kislányommal húsvéti tojást, mert ide úgysem jön senki locsolni. És ez nem kamu. Tényleg senki. Akkor meg minek minden? Egy ideig nem adtam fel, kerestem barátokat, hivtam át embereket, de nem igazán sikerült. Elegem van és feladtam már. Unom a csendet, a magányt, azt, hogy nem tudok a gyerekemnek semmit adni az életben. (És itt nem az anyagiakra gondolok.) (A humorra, a barátokra, a nyüzsgésre, stb...)Most lehet, lehurrogni, meg bántani. Már megszoktam és azt a legkönnyebb..