Tényleg unalmas az életünk?

A gyerekeknek kell a rendszeresség, amitől persze néha el lehet térni. A gyerekek számára ez biztos, hogy nem unalmas.

Számomra mondjuk kicsit az, mert mi is "rendszerben" élünk, és néha olyan jó lenne, ha nem azt csinálnám, ami a gyerekeknek jó, hanem csak élnék bele a világba. :) Na, de csak egy kicsit, mert amúgy én is a rendszeresség híve vagyok, no persze nem percre pontosan, csak nagyjából.

Én úgy vettem észre, hogy az állandóság, rendszeresség fontos a kisgyermekeknek, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak tőle.

De persze nem állítom, hogy ha valaki másképp csinálja, az rossz.

Lehet neki unalmas lenne, tudja a fene. De ha neked így jó, neki meg úgy jó akkor nincs miről beszélni.

Nálunk is van napirend, de ez folyamatosan változik. Pl: nem minden nap van játszi, viszont minden nap ugyan akkor fektetem le, akkor fürdetem, etetem (már amikor eszik)

Általában rugalmas vagyok és szeretem a gyerek igényeire szabni a napirendet. Mikor kicsi volt könnyebb volt mert szinte csak evett-aludt egész nap. Mióta nem alszik napközben (egy éves korától) azóta nem olyan egyszerű kitölteni az alvásidőt mással. Ritkán előfordul még, hogy alszik napközben ez akkor szokott előfordulni ha nagyobb útra megyünk nem csak a helyi közértbe. Ha jobban kifárad akkor el szokott bóbiskolni egy negyed-fél órára, de miután felébredt ugyan úgy van minden mint szokott.

Mi is pont így vagyunk és én is megkaptam már barátnőtől-ismerőstől aki meg teljesen összevissza él, hogy ez így milyen uncsi.

Hát szerintem meg nem:)) Nem vagyunk egyformák:)

Meg én úgy látom hogy jól csinálom immáron 3 éve mert a gyerekeim kezdeményező, barátságos, de nyugodt kölkök, feleannyit nem sírnak és nem hisztiznek mint a barátnőm gyerekei (akik állítása szerint ILYEN TÍPUSOK).Szerintem meg egy kicsi gyereket kiborít az ha minden nap ad hoc, esetlegesen zajlik.

Nem beszélve az önállóságról amit sokkal hamarabb megpróbálnak a gyerekek ha tudják mi mi után következik és mikor jön.

Az egy éves lányom már megy befelé fél12-kor mert érzi a kis belső órájával hogy ebéd jön, ebéd után indul a fürdőszobába kezetmosni (persze még nem tud de megy oda) majd indul a szobájába.

A 3 éves nagyfiam pedig már sok mindent egyedül csinál.

Szemben a barátnőm gyerekei 4 és 2 évesek, még a cumisüveget se teszik le egyedül a kezükből, és persze sose esznek rendesen.:(

Nekem is könnyebb mert tudok tervezni, tudom mikor végezhetem a saját dolgom megszakítás nélkül stb. Néha monoton, de ez szerintem minden kisgyerekes családnál így van kicsit de ez egy ilyen életszakasz:)

"nagy épp nem szereti a kicsit, akaratos mostanában"

Nálunk sajnos ez van, pedig nekünk napirendünk is van, majdnem egyszerre alszanak, ugyanabban az időben fürdenek, esznek, stb...

Úgyhogy sajnos nem ezen múlik.

Egyébként én nem érzem unalmasnak az életünket, ha te sem, akkor nyugodtan mondd meg neki.

Nálunk hasonló, igaz a kistesó még nem született meg:) Én kifejezetten szeretem, hogy kiszámítható a napirendünk. Igy terhesen estére amúgy is meg vagyok szakadva,mint a parasztgatya, mi lenne ha úgy telne a napunk, ahogy esik, úgy puffan?

Szerintem jó, ha márkicsi korukban össze tudják kötni a dologkat, hogy mi mi után következik. Később is így lesz, mikor oviba, suliba, dolgozni megy, nem?

Amúgy igen, az én életem is kívülről valószínűleg unalmasnak tűnik, de nekem sem mindegy, hogy remegve várom, mi lesz a következő órában, vagy tudom, hogy ebéd után szieszta.

Nekem is 2 gyerkőcőm van,fiam 4 éves lesz júliusban,a kislányom pedig elmúlt 2 februárban.A fiam már ovis,lányom megy majd a bölcsibe,én meg vissza dolgozni,igy mindenképp fontos hogy rendszeresség legyen,bár én eddig is úgy neveltem őket,hogy mindennek megvan az ideje,rendje...Nálunk legkésőbb 9-kor alvás este,megvan a kajaidő is,fürcsiidő is,a du.-i alvás idő is a kislányomnál,amit megszokott.Fontos,hogy az első pillanattól a rendszerességet szokják meg,mert akkor az rögzül bennük.Persze vannak kivételes esetek,amikor eltérünk v.miért a rendszertől,de az ritka.

Sztem nem unalmas az életetek,csupán rendszeres és nem össze-visszaságban éltek.

Barátnőm is szegény sokszor "szét van esve",az ő gyerekei sem könnyű esetek,többet megengednek a gyereknek,pedig nemsoká a nagyobbik megy oviba,igy muszály lesz rászoktatnia a rendszerességre,hogy pl. nem este 11-kor fekszünk...Na mindegy,örülj neki,hogy a ti életetek igy kialakult,mert sokkal könnyebb úgy,ha valamennyire a gyerkőcők is tudják,mikor mi a dolguk.:)