Miért van az, hogy ha egy férfi megcsalja a terhes feleségét, akkor egy utolsó féreg, de ha a terhes nő lép félre, az be lehet tudni a hormonoknak?

Szerintem ne fogadd vissza ilyen baromságért, hogy "béke legyen a méhében". Meglátod pár hónap alatt lenyugszol, már nem is fog zavarni és visszanyalja magát. Aztán kezdődik előröl. Mellesleg megjegyzem a háborúk idején is születtek gyerekek, akiknek semmi bajuk nem volt. Pedig akkoriba azért jóval nagyobb stressz, veszély, félelem volt az anyán.

Ha nem akarsz neki megbocsájtani akkor nem kell. Szerintem soha nem is szeretted őt és valószínüleg ezt éreztetted is vele. Ez persze nem mentség arra hogy megcsalt. De az se jó hogy most így kezeled a helyzetet. Nem felnőtthöz méltó. Dühös vagy sértett és megalázottnak érzed magad. Elárultak és becsaptak, úgy érzed elvesztetted azt a bizalmat ami eddig az életetek része volt. Én teljesen megértelek, de a múltat nem lehet jóvá tenni. Két választásod van, vagy tovább lépsz és új életet kezdesz, vagy továbbra is dühöngsz forrongsz és hagyod hogy a harag és a düh megmérgezze a lelkedet. Azért a gyerekedre is gondolnod kell, ő nem tehet semmiről, nem őt kell büntetned az anyja hibájáért. A helyedben megbocsájtanék, nem miatta a gyerek miatt és a saját lelki békéd miatt. A megbocsájtás nem jelent egyet a béküléssel. De sokkal jobb nyugalomban élni mint állandó feszültségbe. Legyen eszed, ezzel semmit se érsz el. Mondd meg neki, hogy nem akarsz kibékülni vele mert túlságosan megbántott de megpróbálsz megbocsájtani és azt kívánod legyen boldog mással. Ahogy neked is annak kell lenned.