Mit tegyek? Belehülyülök!

"Ti hogy viselnétek, ha 5 éve nem lenne senkitek?"

Mondhatni voltam hasonló helyzetben 2. vagyok egyébként.

Igaz, férjnél voltam, de évekkel a válásunk előtt már tudatosult mindkettőnkben, hogy nem működik a dolog, csak egyéb okok miatt évekig egy házban éltünk. Úgyhogy igen, mondhatni évekig voltam egyedül. Nehéz volt, de ki lehet bírni. Én mondjuk Isten felé kezdtem fordulni, hogy feldolgozzam és sikerült is. Pedig nem vagyok egy extrém vallásos. De a sok lelki erősítés segített. Amikor elköltöztem NETEN megismerkedtem a 2. férjemmel, akivel már 6 éve vagyunk együtt. :) Pedig én nem 26 éves voltam ekkor, hanem már 32. Úgyhogy feladni sosem szabad!

nem dicsekvésből, de itt vagyok én a másik pólus: a párom ma éjjel 3 percre hagyott egyedül, míg felment a ruhatárba a kabátomért, máris rámnyomult valami fickó. ez egy fantasztikus szórakozóhelyen történt :)

nos, hidd el, ha tudnám mi az oka, h mindenki betalál, átadnám neked a tudományt, én meg élvezném, h békén hagynak, és nem kell kellemetlen helyzetekbe kerülnöm.

annyit leírok segítségként, h nem mindennapi a külsőm, de ez nem a barbibaba alkatom miatt van, hanem inkább az egyediségem az oka. legyél egy kicsit különlegesebb külsőleg. nem azt mondom, h közönséges, kihívó, vagy túlöltözött, hanem valami egyéniség jöjjön át az öltözködéseden, hajstílusodon. ez már egy jó kezdési pont egy pasinak, h megszólítson. pl az én hajamra mindenkinek van valami megjegyzése, dicsérete, bókja, kérdése. ha benned is lenne valami nem mindennapi, akkor magadra tudnád vonni a potenciális érdeklődők figyelmét.

"Én ha elmegyek valahova direkt eljátszom a ,,boldogat" mosolygok meg minden. Ti hogy viselnétek, ha 5 éve nem lenne senkitek?"

Én szintén 26 vagyok (vagyis, inkább már 27), de még SOHA nem volt senkim, két méternél közelebbről még férfit se láttam. Nem "versenyezni" akarok, csak rámutatni arra, hogy minden csak viszonylagos. 5 év soknak számít egy 10 éves kisgyerek életében, de semmi nem lesz a Te életedben, amikor már lesz valakid, boldog leszel vele, és visszaemlékszel az egyedül töltött időszakra. Egy szempillantásnak fog tűnni ez az 5 év, ha 10-20 év múlva gondolsz vissza rá.

Csak benne lenni rossz, mert most végeláthatatlanul soknak érzed, de ezek a dolgok egy szempillantás alatt megváltozhatnak, és biztosan meg is fognak. Csak járj el helyekre és légy nyitott.