Igaza van a férjemnek a következő helyzetben?

Az volt a vita tárgya, hogy amikor este fél 11 - 11 körül hazaér a munkából, akkor nem kelek fel hozzá beszélgetni és nem ülök ki vele, amíg vacsorázik meg elkészül alváshoz.

Amivel védekeztem:

Este 9 órakor alszik el a kisfiunk mellettem az ágyban, fél 10, mire visszateszem a helyére, majd ha minden jól megy, akkor én is el tudok aludni rögtön. Tehát maximum egy órát alszok addig, amíg ő hazaér, vagyis akkor vagyok a legkómásabb állapotban, de ettől függetlenül mindig felébredek és megkérdezem, hogy minden oké-e, váltunk pár szót és én visszaalszok. Volt már olyan, hogy valamiért kimentem hozzá, beszélgettünk kicsit és olyan szinte kiment az álom a szememből, hogy nem tudtam órákon keresztül visszaaludni.

Ezután alszok hajnal 4-ig kb., amikor ébred a fiam és odakéredzkedik mellénk, én ilyenkor már nem tudok elaludni rendesen, csak szundikálok, majd amikor a férjem felkel 6 órakor, akkor fekszek át a helyére, tehát ismét felébredek, ha addig esetleg sikerült volna visszaaludnom és próbálok még kicsit aludni, amíg a baba fél 8 körül fel nem ébred. Tehát maga az alvásmennyiség nem lenne kevés, viszont az, hogy ennyi részletben van meg, már nagyon rossz. Menetrend szerint fáj is a fejem, és főleg a reggeli visszaalvás után fájdul meg, de ha nem pihenek még olyankor kicsit, akkor egész nap csak kóválygok.

Megértem őt is, hogy sokat dolgozik, egész nap csak telefonon beszélünk, de nagyon rosszul esett, hogy a szememre hányta ezt, mintha én egész nap itthon mereszteném a gyerekkel a seggem és nem csinálnék semmit sem. Néha szívesen cserélnék vele egy-egy napra, hogy megtudja, nem olyan leányálom egy hisztikorszakban lévő kétévest elszórakoztatni egész nap.