Volt már valaki ilyen helyzetben? Összeköltöztünk és magányosabb vagyok, mint valaha!
Párommal 3 év után döntöttünk úgy, hogy összeköltözünk! Én az egyetem évei alatt más városban tanultam/éltem és ő is más városban dolgozott. Nem nagyon tudtunk találkozni, igazából heti 1-2-3napot töltöttünk együtt! Befejeztem az egyetemet és abba a városban találtam munkát ahol párom is él, majd összeköltöztünk. Bár így visszagondolva az se ment simán, párom összeköltözés előtt megijedt, azt ecsetelte hogy talán jobb lenne, ha fokozatosan költöznék hozzá...minden héten több és több időt töltsek nála. Csakhogy munkát vállaltam és költözés nélkül nem tudtam volna megoldani a bejárást. Azt érzem talán sarokba szorítottam, bár ha szerelemről és közös jövő tervezésről beszélünk, nem hiszem hogy létezik ilyen, hogy "sarokba szorítás"! Mindenesetre 3 hónapja élünk együtt és nem mondanám, hogy nagyon boldog lennék.
Állandóan egyedül vagyok, tény hogy párom sokat dolgozik, de emellé még jönnek a haverok, a hobbija és valahol a sor végén én. (Az első hét csodás volt) Aztán mintha számára az újdonság varázsával együtt elmúlt volna a lelkesedés is.
Próbáltam ezt vele megbeszélni, de ő ebből csak annyit hall meg hogy hisztizek...azt mondja foglaljam el magam. Így is teszek, én is szoktam találkozni a barátnőimmel, dolgozok, edzeni járok.
De nekem hiányoznak a közös programok. Nálunk az együttélés annyiból áll, hogy este mindenki haza ér és bezuhan az ágyba. Ő mindig azzal mentegetőzik, hogy mindig együtt vagyunk..mert ugye mindig együtt alszunk. Úgy látszik számára ez elég.
Most valóban nekem lennének túl nagyok az elvárásaim? Én lennék a hisztis? Úgy érzem nem örül neki, hogy ott vagyok mellette. Mintha most láttam volna meg azt, hogy ő jobban szeret egyedül, mint velem. Ő tökéletesen elvan, magában a kis dolgaival. Mindig az van amit ő akar én pedig mindig csak alkalmazkodjak hozzá. És most tudatosult bennem, hogy ez az egész korábbi kapcsolatunkra igaz volt. Ő aztán soha nem tett a kedvembe, sokszor éreztem, hogy nem számíthatok rá. Ha én szerettem volna vele lenni, csak akkor jött össze, ha az éppenséggel neki is megfelelt. Egyébként mindig ő mondta meg mikor találkozunk, mikor hova megyünk, mikor ér rá....csak akkor valamiért nem vettem észre.
Most kellene a legboldogabbnak lennem, együtt élek azzal, akit szeretek ehelyett azt érzem, hogy még soha nem voltam ennyire magányos!!!!
válasza: válasza: válasza:Én is hasonló helyzetben voltam. Fősuli alatt külön laktunk, csak hétvégén találkoztunk és olyankor nagy és heves volt a szerelem. :)
Aztán vége lett a sulinak, és egyre több időt töltöttem nála. Hivatalosan sosem költöztünk össze, de mindig marasztalt, így végül is megcserélődtek a dolgok, és hétköznap voltam nála, szombaton mentem haza. Eleinte jó volt, de a végén már nagyon nem élveztem. Hozzáteszem, hogy mikor hazajött, mindenbe belekötött (miért nincs még kész a kaja, miért nem mostam ki, mi ez a hajszál a padlón...)
Úgy éreztem, hogy cselédnek vett föl, és valahol az is voltam. :(
Mindamellett időnk egymásra sosem jutott, mert mindig volt valami sokkal fontosabb dolga. Az is rosszul esett, amikor este vártam kajával, erre nem jön, nem jön. Fölhívtam, hogy mi van, és kijelentette, hogy az apjáéknál vacsorázik. Ez nagyon szép és jó, de legalább szólhatott volna, hogy ne gürizzek egész délután azzal, hogy neki vacsit főzzek. (én nem igazán eszem a főtt kaját)
Szóval mindig volt valami fontosabb dolga, és én már végtelenül magányosnak éreztem magam. Ha próbáltam vele beszélni, szintén jött a hiszi-duma.
A végén már úgy éreztem, hogy egy idegen mellett alszok.
Idővel vége is lett.
Én azt tudom neked mondani, hogy felnőtt módjára beszéljétek meg (ne otthon, hanem valami közösségi helyen, kávézóban, vagy hasonlóban=> ilyen helyeken az ember hajlamosabb a tárgyalásra) és ha 3 év után sem tudja eldönteni, hogy téged akar e, vagy sem, akkor szerintem nincs miről beszélnetek.
válasza:
válasza:Egyrészt, mondd el neki a problémáidat.
Másrészt pedig tartsatok közös napot. Amikor a páromnak nagyon sok elfoglaltsága volt, akkor nem igazán volt időnk egymásra. Viszont volt egy napja, ami egészen vállalható volt, nem késő este esett haza, ezért az a nap közös nap volt. Előfordult, hogy elmentünk sétálni egyet, vagy moziztunk, vagy csak otthon bebújtunk az ágyba és egy popcorn mellett megnéztünk egy filmet, de az volt a közös napunk.
Akár egy közös sport is jó lehet. Mi most fogunk a párommal minden héten eljárni egy napot sportolni kettesben.
Szóval ha sok a barátos, hobbi, edzős dolog, akkor hangoljátok össze és legyen egy nap, amikor az a kettőtöké.
Ha ez nem jön be, nem akar ilyet, akkor pedig... Én túl sokáig nem húznám a dolgot. Pár hónap alatt belefáradnék abba, hogy mindig az van amit ő, és sose az amit te, főleg, hogy így visszagondolva az egész kapcsolatotokat így látod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!