Megcsalást hogy toleráljátok?

Első válaszoló vagyok.

Én házassággal és gyerekkel próbáltam megbocsájtani a megcsalást. Elmondta, hogy miért ment félre én is hibás voltam. De folyton az járt az eszemben, hogy ezeket a problémákat a megcsalás előtt megoldhattuk volna, ha elém áll és kinyitja a száját. Ezért nem tudtam többé bízni benne, folyton az járt az eszemben, hogy legközelebb is ez lesz ha valami éppen nem működik a kapcsolatunkban. A szexuális életünk is ráment, mert nem bírtam elviselni az érintését se.

Arról nem is beszélve, hogy egy számomra fontos emberrel lépett félre. Dupla hátba szúrás volt.

Egyszer volt ilyen barátnőm megcsalt lefeküdt egy másik sráccal. Nem túl régi sztori ez de már túl vagyok rajta. Még a nyáron történt hogy elmentek nyaralni a családjával egy olyan helyre ahova évek óta eljárnak ott volt a barátnőmnek egy srác ismerőse akivel nagyon jóban voltak meg többször meglátogatták egymást szünetekben meg minden.

A barátnőm lefeküdt a sráccal, sokáig titkolta a dolgot de megtört és mindent elmondott. Nagyon megharagudtam nem bírtam elviselni próbáltam megbocsátani neki mert oké a srác messze lakott nem találkoznak folyton így a veszély kevesebb volt arra hogy megjelenjen mert az biztos hogy adtam volna neki egy állast. De aztán 1 hónap vergődés után azt mondtam oké elég volt többet ne kerülj a szemem elé. Nagyon fájt ez nekem mert szerettem nagyon de nem tudtam vele lenni.

Kérdező: ha jól értem, nem voltatok együtt amikor "megcsalt".

Akkor nem értem a problémád...

Én nehezen viselem.

Így elsőre a szakítást írnám, de a további tények befolyásolnának a végleges döntésben.

Ameddig nem voltam férjnél bármikor kidobtam volna ha megtudom a félrelépést. Tavaly-14 év után- megcsalt. Kitettem a szűrét. Fél évig tepert miután visszaengedtem. Ha szerelmes lett volna, akkor nem kúzdöttem volna a házasságunkért. Amíg külön éltünk nekem lett egy kapcsolatom, de hiányzott a férjem. Megoldottuk a férjemmel, mindent átbeszéltünk. Azért az is közrejátszott, hogy van gyerekünk, aki imádja az apját. Nekem anyám gyerekkoromban az első nehézségnél kidobta apámat. Sosem tudtam megbocsátani és rossz volt csonka családban felnőni.

Ha szeretitek egymást, akkor érdemes küzdeni egymásért:-)

"Elméletileg maximálisan tolerálni kellene, mert:

Akit igazán szeretsz, annak azt akarod, hogy boldog legyen. Ha neki az a jó, hogy mással szexel, akkor te is örülsz ennek, hiszen a szex az ő örömét szolgálja. Ez lenne az önzetlen szeretet. De lássuk be, ez nem működik szinte senkinél. Mindannyian önzőek vagyunk, birtokolni akarjuk a párunkat mind lelkileg, mind testileg. Mert végül is a hűség, mint elvérés erről szól. Nehogy már jó legyen neki mással is, mert az nekem rossz."

Persze. Még véletlenül sem az az önző akit annyira nem érdekel a párja, hogy gond nélkül megcsalja.