Hogyan lehet feldolgozni és megbocsájtani egy megcsalást?

Az attól függ, h te milyen vagy, milyen a személyiséged.

Ha magamból indulok ki, sehogy. Én nem tudnék a páromban többé megbízni. Akár meg is bocsátanék adott esetben, de ismerem magam annyira, hogy folyton azon agyalnék, hogy mikor történik meg ismét, féltékeny lennék (ami alapból nem nagyon vagyok) stb. Ha pedig ez van, az már aláássa az egész kapcsolatot.

Ha te viszont tudnál tiszta lappal kezdeni, és feltétel nélkül újra megbízni a párodban, akkor úgy nyilván egyszerűbb.

Úgy, hogy végiggondolom, mennyi a jelentősége, ha semmi, akkor önmagában azért, mert a párom összeillesztette valamelyik testrészét egy másik emberével, még nem fogok problémázni. Itt mindenki azt írja, hogy a szeretet feltétele, hogy csak egymással. Nem vagyok a nyitott kapcsolat híve, de hadd szeressen a párom úgy, ahogy tud, ha neki ennek semmi köze az érzésekhez, akkor nem fogom erőltetni, hogy igenis jelentsen neki valami mást, na meg korlátozni sem fogom. Ez a testi dolog nekem nem nagy cucc, ha már fejben mással van, felőlem tegye meg, legalább nem lesz frusztrált. Na meg ha ilyenek miatt nem kell titkolózni vagy hazudozni, akkor a problémák is inkább kimondódnak és én több esélyt látok, hogy lehessen azon javítani, amit nyugodtan el lehet nekem mondani, mert nem az az első reakcióm, hogy a pokolra küldöm valami átokkal.

Ha mást szeret és azért szexelnek, akkor hagyjon el, de az ő érdeke is. Meghagyom másoknak azokat az embereket, akik ellen tudnak szegülni az ösztönnek és ha bizonytalanok, sikeresen le tudják meccselni agyban, minden tiszteletem, de ez olyan korlátozás, amire nekem nincs igényem és így nem is különösebb erőfeszítés így gondolkozni.

Én bizonyos mértékben egyet értek a #4essel. A szex csak szex, lehet érzelmek nélkül is csinálni. A lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Elvárom a páromtól, hogy erőltesse meg magát, és maradjon monogám, de ha esetleg egyszer totál részegen becsusszanna egy baromi szexi szöszi, azt meg tudnám bocsájtani szerintem. Leginkább azért, mert ez az érzésein nem változtat szerintem. Ez nem az agyról, meg a szeretetről szól, hanem az ösztönökről, meg a vonzódásról.

Szerintem a dolog ott kezdődik, hogy én simán képes vagyok azt is feldolgozni, ha a páromnak éppen tetszik valaki. Beszélhetünk róla, mi tetszik benne, stb. Ettől még nem fog beleszeretni, az a páromnál (is) hosszabb folyamat.

Az is igaz, hogy nem vagyunk állatok, és tudnunk kell ellenállni azoknak a bizonyos ösztönöknek. Hát igen, ezért nem bocsájtanám meg a folyamatos megcsalást, hanem csak az egyszerit. Mert azért az ember mégiscsak elgondolkodik: mit adhat, amit én nem? És persze rosszul is esik.

De ha már itt tartunk, kérdező: neked semmi közöd nem volt ahhoz, hogy a párod a megcsalás mellett döntött? Te mindent megadtál neki - lehetőség szerint, mindent megbeszéltetek? Mert ha havonta 2* bujtatok össze, az is egy ok, amit azért meg lehet érteni.

Én meg úgy gondolom g a tisztelet elengedhetetlen egy kapcsolatban.

a másik meg az hogy utana jönnek az igéretek h többet nem fordul elö..persze..

nem hiszem hogy megbocsájtanám!!nem tudnák benne bízni,felnézni rá!!!

kölcsönös bizalmon,tiszteleten alapszik egy kapcsolat!

Engem 6 évvel ezelőtt csaltak meg. Mivel számomra a bizalom, az őszinteség és a hűség alappillérei egy kapcsolatnak, így (mivel mind a három megbukott) azonnali szakítás lett a vége. Azóta se felejtem min mentem keresztül, nagyon szerelmes voltam, de tönkretett ezzel a húzásával hát... ha nem is egy életre de jó időre. Soha nem tudnám neki megbocsátani. Utána rá fél évre, majd egy évre újra próbálkozott nálam, hogy melegítsük fel a dolgot, de tudod hogy van ez: kutyából nem lesz szalonna.

A feldolgozni kérdésre annyit tudok válaszolni hogy ha ilyen labilis lelkivilágú vagy mint én, akkor nagyon nehezen. Megbocsájtani? Hát szerintem sehogy. Lapát.

Fel a fejjel!