A családom miért nem látja, miért nem veszi észre, hogy teljesen el van rontva az életem?
24 éves vagyok, túl koros vénember ahhoz, hogy rendbe hozzam az életem.
Mostanában azon agyaltam, hogy jelentkezek valamilyen suliba, de most látom, hogy egyrészt ami érdekel, azt nem is hirdették meg (főiskolai illetve egyetemi képzésben), a másik dolog ami meg érdekel, ahhoz meg emeltszintű éretségi kell - ezt meg nem tudom megcsinálni, egyrészt mert hogy néz ár az ki, hogy egy 24(!) éves érettségizzen, másrészt a volt középsulimba sem mehetk vissza, mert csináltam ott egy hülyeséget.
Van egy főiksolám, SEMMIT SEM ÉREK VELE, ezért is akartam elkezdnei mást, de ez sem fog menni. Önköltségesen tudom csak kezdeni, van egy kis spórolt pénzem, de ahhoz nem elég, meg a pontjaim sem lesznek elegek.
Tehát:
- nem tudom azt csinálni, tanulni, amit szeretek, szeretnék
- öreg vagyok
- tehetségtelen vagyok mindenhez
- nincs kezdőtőkém a saját élethez
- mások sokkal jobbak és többet elértek nálam.
Ergo az egyetlen megoldás az ibolyák alulról való megszaglása...
De ezt miért nem veszi észre a családom?
Miért ilyen vakok?
Miért kell élnem, ha EL VAN RONTVA MINDEN????
24 f
Beleolvastam a hozzászólásokba.
Leírom a saját példámat!28 éves nő vagyok. Elvégeztem egy fősulit szülői segítség nélkül. Apám meghalt kiskoromban, lett egy nevelőapám, aki alkoholista, anyám is az lett, ittak, verekedtek. Rendőrség, kórház,gyámügy. Így érettségiztem le 4.9-re. Ez ment 18 éves koromig, amikor elköltöztem, s azóta magam tartom el. Azóta sem számíthatok rájuk.
Szerinted én hányszor sírhattam volna?
Most épp az a célom, hogy megszerezzem a szakmai nyelvvizsgát, mert a fősulihoz kell. Anélkül sajnos nem tudok vele dolgozni. S ha hiszed, ha nem, felsőfokú végzettséggel egy gyárban dolgozok kb. 70.000 Ft fizetésért. Igen, ez van, amíg nincs jobb. De legalább dolgozok, s mellette készülök magamtól a nyelvvizsgára, hogy feljebb tudjak lépni.
Így is lehet csinálni! S én sokkal rosszabb helyzetből indultam, mint te.
Szerintem örülj annak, hogy van egy normális családod, egészséges vagy! Tudod hányan erre vágynak? Pl. amikor valaki fiatalon halálos beteg. Ő mindent megadna azért, amit te eldobnál.
Ébredj fel!
90: Értsd már meg, akörülméynek nem engedik atalpraállásom.
91: annyit valszeg nem fogok tudni spórolni, arról meg nem is beszélve, hogy milyen vicces lesz, ha majd emiatt a spórolás miatt, 45-50 évesen lesz saját házam/lakásom (feltételezve most azt, hogy addig még a földön leszek).
Nem fogok elkezdnei új hobbit, 1: béna vagyok mindnehez (igen, TUDOM!), 2: semmi értelme közösségbe menni, nem leszek előrébb.
BARÁTNŐRŐL BESZÉLSZ CSESZD MEG?!?!?!?!
NORMÁLIS VAGY?!?!?!
NEM LÁTOD MEKKORA ÖNGÓLT LŐTTÉL? NEM ÉRZED, HOGY EZ PARADOXON?
Segítek: itt írják, hogy csak hisztizek, sajnáltatom magam. Ezzel nem értek egyet, de ha igazuk is van, akkor NYILVÁN minden nő ilyen társra vágyik. Komolyan mondom, kicsit gondolkodni is kellene, mielőtt beírjátok a kreténségeiteket.
Biztos nem megyek semmire ezzel a hisztivel, a probléma az, hogy ha elkezdek tenni valamit az életemmel kapcsolatban, azzal sem jutok előrébb. Na és a kettő közül melyik a könyebb? Na látod!
92: Nincs szükségem barátokra, emberekre. Van néhány, nekik örülök, nem sokat találkozunk, mégis, milyen jól elvagyok! (A biztonság kedvéért leírom: irónia.)
93: gratulálok az 5 éves unokahúgodhoz.
94: Biztosan nem vették észre, a BALGÁK ugyanis azt gondolják, hogy hű, milyen sokra fogom vinni. Szép álmok, már csak felébredni kellene.
Ja, ha meg akaratgyenge és hisztis vagyok, akor mégis miért kellene tovább élnem?
95: Gratulálok az eredményeidhez, a gond az, hogy ezzel a kis történettel sz@rt sem érek. Verd továbbra is a melled ezekkel a ku.rva nagy eredményekkel (igen sokra vitted: 70-ért egy gyárban melózol a fősuliddal), és képzeld, nagyon szívesen cserélnék a krónikusan beteg emberekkel, legalább tőlük nem vár el senki semmit.
Rendben, cseréljünk! Krónikusan beteg vagyok. Tumor.
Tévedsz, tőlünk is elvárják például, hogy ne menjünk mások agyára. Ne sírjunk, rinyáljunk, ne keserítsük meg embertársaink életét, ha már nekünk rövidre szabott, fájdalmas, és rögös.
Minden csere megoldás érdekel! Intézkedj, ha ez az álmod!
Hidd el, nyagon szívesen intézkednék.
Addig is csak annyit tudok tenni, hogy sok-sok egészségkárosító szokást veszek fel. Bár ez téged nem ment meg.
Sajnos nem cserélhetünk.
Szerintem ezt már most kinevezhetjük a 2013 év kérdésének. Még egy válaszoló és megvan a 100- az szám.
Én is csak azt tudom mondani, ne rinyálj, tegyél valamit magadért.
Te hülye vagy kérdező, már ne is haragudj! Igen 70 000 Ft-ért elmentem dolgozni, hogy biztosítsam a pénzt a nyelvvizsgámra, hogy utána többet keressek.
S nem itt sírok, meg sajnáltatom magam.
Az a szomorú, hogy te a válaszomból csak ennyit ragadtál meg, nem pedig azt, hogy vannak/voltak nálad sz*rabb helyzetben lévő emberek, akik mögött nem állt a család, s mégis van céljuk.
Mindig van valami amiben tehetséges lehetsz, csak keresd meg.
Én például beneveztem egy Angliai festékszáradás néző versenyre. Az a cél, hogy a legtovább nézzem az indulók közül a festéket, ahogy szárad.
Drukkolj nekem, hogy sikerüljön. Addig legalább maradj életben. Értesítelek, ha nyertem. Ha ott vagyok, benevezhetlek a következő versenyre. Ez lebegjen a szemed előtt, hogy indulni akarsz. Ha nem erre, hát van agy csomó más cél, csak keress.
Egyébként téged irtóra nem érdekelnek a válaszok, sem az, hogy ki mit ír, hogyan akarunk segíteni.
Jó szándékú embereket oltasz le.
Minek írtál ki kérdést? Ezzel is csak magadra akarod felhívni a figyelmet. Szereted magad sajnáltatni, semmi nem jó neked, semmit nem teszel magadért.
Tudod kikre jellemző ez? Az idősebb asszonyokra, akik a klimaxba léptek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!