Feleségek, anyák! Mit gondoltok erről? Meg kell nyíltan beszélni egy házasságban, vagy jobb ha csak magamban próbálom megoldani?

A feleségem fél éve szült, veszélyeztetett terhes volt, így a szex ki volt zárva. Ami őt bántotta, be kell valljam engem annyira nem. Persze annak nem örültem, hogy nem problémamentes a várandóssága, de nem kívántam. Azt hittem ha megszületik a baba elmúlik ez az érzés, de nem. Pedig nincs vele baj, rövid időn belül ugyanolyan csinos lett, mint régen, odafigyel magára, egyébként gyönyörű, vonzó nő. Szóval nem benne, hanem bennem van a hiba. Csak nem tudom mi és miért. A terhesség előtt jó volt a szexuális életünk, most meg csak vele vagyok, mert "kell" Igazán nem kívánom. Nem tudom mit csináljak, próbáltam már újjáéleszteni a tüzet, elhívom randizgatni, tényleg figyelek rá, de ettől még inkább lelkiismeret furdalásom van, hisz azt hiszi minden rendben, sőt remek. Félek ezzel előállni, de talán meg kellene tegyem, hogy együtt találjunk ki valamit és ő is úgy álljon hozzám, hogy nem vagyok egyszerű eset most. De nem tudom nem e rontanám el ezzel a házasságunkat. Ami a szexet leszámítva nagyon jól működik.