Jobb egyedül, vagy elváltként, esetleg szingliként élni, mint egy rossz, vagy közepes házasságban?

Attól függ,hogy mitől rossz az a házasság?Ha megcsal és becsap akkor annál még az egyedüllét is jobb.De viszont 22 év nagy idő.Azt nem tudja már az ember csak úgy elfelejteni.Félretolni hisz rengeteg az emlék sok minden van ami összeköt titeket.

Amúgy meg nincs olyan férfimunka amit egy nő ne tudna megcsinálni.

szerintem rossz.

én anyámon látom. már 18éve él egyedül, akkor a legrosszabb, amikor nem tud kire támaszkodni.

egyszer elszólta magát és fél attól, hogy lebetegedik, mert akkor nem tudja hogy miből(pénz) éli meg azt az időszakot. ráadásul ha beteg, akkor nem lesz senki aki bevigye teát stb...

és mit csinálsz, ha majd meg öregedsz. természetes akkor is általában a férfiak halnak korábban, de azért elég időd lesz majd egyedül élni.

a nagyapám még 76évesen is nőzött, a szomszéd nénihez elég sokat járt át...

Valahol olvastam,de már nem tudom,kinek a mondása: A házasságban élők úgy vannak,mint a tehén az istállóban.Aki benn van,az kiszeretne menni,aki pedig kint az bekívánkozik.

Valahogy a párkapcsolatokkal is sokszor így van.

Szerintem egyedül élni rosszabb,mert nincs kivel megbeszélni a problémákat,gondolatokat.Ez nem vonatkozik a rossz házasságokra pl.alkoholista férj,szeretőt tartó asszony stb.

Nem tudom, hogy szerinted mit jelent a "férfimunka"?...

Én 30 évig éltem házasságban (ezután költözött el a férjem), de ezalatt a 30 év alatt is mindig én szereltem fel a villanykapcsolókat, én szereltem össze a 3 ajtós gardrób-szekrényt, én készítettem (egyedül!) a számítógépes asztalt, én fektettem le a lakásban a PVC-szőnyeget (előtte én öntöttem le a simítóbetont is!), én vágtam be és fektettem le a szőnyegpadlót, én festettem ki a lakást, én lakkoztam le a parkettát, én szereltem ki- és be az ajtókon levő zárakat és kilincseket, én szereltem fel a függönykarnisokat, én szereltem fel a lakás összes világítótestét (beleértve a mennyezeti ventilátort is), én vezettem a szükséges kábeleket a TV-készülékekhez a lakásban (beleértve a falak átfúrását is), 15 évig én vágtam be a karácsonyfát a talpába, utána vettem egy csodaszép élethű mű-karácsonyfát (a férjem 1x csinálta meg a befaragást, de akkora patáliát csapott miatta, hogy a következő években már meg sem kértem)...

Nem sorolom tovább, mert láthatod : bármit meg tud csinálni egy nő is! :D

Amellett, hogy a férjem villamosmérnök, nyugodtan állíthatom, hogy egy műszaki analfabéta, ismeretségünk 35 éve alatt bármi elromlott a lakásban, semmit nem tudott (nem akart?) megjavítani...

A házasságunk 30 éve alatt soha, egyszer sem segített pl. a nagytakarításban sem: míg ő hevert az ágyon és TV-t nézett, addig én pucoltam a hatalmas ablakokat és még ő dühöngött, ha porszívózni merészeltem, mert nem hagyom őt pihenni a zajjal...

Ha olyan fordult elő, hogy mosógépet vagy hűtőszekrényt kellett cserélnünk, ami ugye nehéz és nem bírom el, akkor megvettem az újat (ezt a szállítómunkások a helyére teszik), a régit meg azon nyomban elvitettem (elviszik a szállító munkások). :]

Ha valami nehéz holmi akad, amit kidobnék : lomtalanításkor adok 200-500 Ft-ot egy-két csellengő lomszedőnek, akik szívesen lecipelik a cuccot az emeletről a lomhegyhez...

Milyen egyedül élni? SZUPER!!!

Amikor eldöntötte, hogy elköltözik (a lányunk súlyos beteg lett, ez lett "túl sok" a férjemnek), én mosolyogva elővettem a nagyobbik bőröndöt és segítettem neki pakolni.

Bár az exférjemmel jóban vagyunk, naponta jön a gyerekekhez, rendesen fizet gyerektartást is, semmi bajunk egymással.

Igazából a két gyerekemmel (17 és 18 évesek) élek, épp elég őket is ellátni, legalább a férjemre nem kell mosnom, vasalnom, az ő raplijaival nem kell többé foglalkoznom, sokkal nyugisabb lett az életem! :D