Jobb egyedül, vagy elváltként, esetleg szingliként élni, mint egy rossz, vagy közepes házasságban?

Ahogy látom, Te tetted fel azt a kérdést is, hogy "összeomlott az életed, hogyan éld túl". Az, hogy jobb-e egyedül, vagy egy rossz párkapcsolatban, az nagyrészt függ a személyiségedtől. Aki társfüggő, (nagyon sok ember ilyen), annak jobb a rossz párkapcsolat is, mint az egyedüllét, mert egyedül árvának, önállótlannak, gyámoltalannak érzi magát. Aki erős egyéniség, határozott jellem, az nem marad meg egy rossz kapcsolatban. Az ilyen ember általában kevésbé élik meg tragédiaként a külön válást és talpra is tud utána állni. Én azt hiszem, az utóbbi csoportba tartozom, mert bár mindig is párkapcsolatban szerettem volna élni (22 évig abban is éltem), 5 éve egyedül élek. Vannak próbálkozásaim, (meg remélem lesznek is), de görcsösen nem keresek magam mellé senkit azért, hogy ne éljek egyedül. "Férfi munkák"? Na, ezért tuti nem élnék senkivel, ha csak ennyi az, ami összetartja a házasságot. Van sok férfi barátom, férfi családtagom, vannak fiaim, akik bármikor segítenek, ha olyan dolog van a ház körül, ami meghaladja az erőmet. Női dolgokkal kompenzálom a segítséget, pl finomakat, különlegeset főzök, sütök, vagy elintézek olyat, amihez más nem ért, vagy nem ér rá, de ezért nem kell egy rossz kapcsolatban élnem, hogy segítséget kapjak. Elég, ha én is segítőkész vagyok másokkal. Csak akkor vannak "magányos" estéim, napjaim, ha én is úgy akarom, tehát ha programra, társaságra vágyom, mindig találok barátot, családtagot, akivel együtt lehetek. Színes, tartalmas életet élek, nyitott vagyok számtalan új lehetőségre, programra, így sosem unatkozom. Nem állítom, hogy mindenkinek jobb egyedül, mint egy jó társsal, de nekem mindenféleképpen jobb egyedül, mint egy megalázó, méltatlan kapcsolatban. Nyitott szemmel járok a világban, keresek, nézelődök, hátha találok megfelelő társat, de csak azért nem élek valakivel, hogy ne legyek "egyedül".

Utolsó, írtam Neked mailt! (Csak azért szólok itt is, mert a rendszer néha elkeveri a leveleket, ahogy tapasztaltuk...)