Akkor veszlek el feleségül, ha lefogysz. Ti mit szólnátok egy ilyen kijelentéshez a párotoktól?

Sajnos ez lessz abbol hogy eloszor osszekoltozunk aztan szulunk aztan akarunk ferjhez menni.

Miert is venne el mi az amivel neki tobbet jelentene a hazassag?semmi sajnos mert mar megvan a csalad a kozos otthon a gyerek minden.

Nem szeret igazan teged mert az igazi szeretetet nem kiloban merik nem a kulsodet szereti valaki hanem teged a lelked es ha a lelked szereti szereti a tested is akarhany kilo vagy voltal leszel.

Kezd azzal becsuld meg magad legy buszke magadra szeresd a sajat tested.Sugarozd ki te te vagy nem hustomeg nem luxuscikk hanem egy erzo lelek.

Ha nem vesz el akkor ne vegyen szerintem neki egy idovel rosszabb lessz Ereztesd vele hogy TE no vagy es johetnek meg kerok sorban akik tullatnak a kilokon.

Gondolom, öt évig teljesen helyén volt az érzelmi világa, és CSAK MIUTÁN SZÜLTÉL neki egy gyereket, azután fordult 180 fokot a kedves "párod", és azóta lett érzéketlen tuskó...

Érdekes, hogy valahogy mindig előbb szülünk valakinek, mint ahogy szóbakerülne a házasság, vagy az, hogy miért is szeretjük egymást. (egyáltalán szeretjük-e egymást, vagy csak megszoktuk már hogy ott van a másik.)

Most meg fogod magyarázni magadnak, hogy a gyerek miatt együtt kell maradnotok, aztán szépen elkezditek marni egymást minden hülyeségért(ezek már az első lépcsőfokok: nincs szex, "apjuk, mikor veszel már el?", "kövér vagy!"), egyből házasnak érzed majd magad, meglátod...

Ezek a dolgok nem most kezdődtek, de most veszed észre, mert ez kellően konkrét utalás volt arra, hogy semmi keresnivalótok nincs egymás mellett.

A párod olyan férfi, akinek fontos a család, na igen, tehát csinál egy gyereket, mert kötelességének érzi, hogy elszórja a magjait. Persze, mikor a család érzelmi biztonságáról van szó, amibe beletartozik a kettőtök kapcsolata, akkor világossá válik, hogy érzelmi analfabéta.

Azért az ilyesmit észre lehet ám venni...

Jajj istenem, nehogy már a kérdezőt hozzuk ki hibásnak a végén. Nagyon elkanyarodott ez a meghízáshoz, miközben a kérdés nem ez volt, hanem hogy mit szólnánk ha a párunk ilyet mondana?! "Akkor veszlek feleségül, ha lefogysz." Ez undorító. Egyrészt, valóban elszégyellném magam, hogy már ennyire súlyos lenne a helyzet?! Másrészről viszont felháborodnék és komolyan elgondolkodnék azon hogy, hogy mondhat ilyet egy ember az állítólagos szerelmének.

Kérdező, fogyj le! Ne másért, magadért! Feltéve persze ha nem érzed jól magad a bőrödben. Azt nem tudjuk, hogy mennyi az a plusz kg. Lehet csak 5 kg, a pasi meg a modell alkatot igényelné 80 éves koráig. A lényeg, hogyha teszel valamit azért, hogy csinosabb legyél, akkor azt magadért tedd és ne másért. A kapcsolaton pedig komolyan elgondolkoznék ezekután.

Hehe, a sok fitneszguru, akik szerint 2 féle ember van: ők, meg a hájas disznók :)

Mielőtt kieresztitek a pofátokat, olvassatok. A kutya nem kérte az életmódváltásra vonatkozó tanácsokat.

Mellesleg pedig: éljetek egyszer egy olyan társsal, aki a kövér nőket szereti, és hallgassátok, hogy nincs mit fogni rajtatok, undorító. Mert ilyen is van ám ;)

"Mellesleg pedig: éljetek egyszer egy olyan társsal, aki a kövér nőket szereti, és hallgassátok, hogy nincs mit fogni rajtatok, undorító. Mert ilyen is van ám ;)"

Normál esetben az embernek van annyi esze, hogy nem él együtt egy ilyen emberrel, de legalábbis nem nevezi társának az illetőt...

Ha kicsit szétnézne a jónép, még mielőtt összejön valakivel, és magához méltót választana, akkor senki le nem sz.rná, hogy amúgy a szomszéd nővérének a férje mit gondol a kövérekről/piszkafákról.

Ez a kérdés nem a testsúlyról szólt, hanem arról, hogy mi kell ahhoz, hogy egy kapcsolat ilyen mélyre süllyedjen. Nekem spec. egy olyan kapcsolatban, ahol eleve nincs se szex, se megértés, eszembe nem jutna, hogy "amúgy, te Józsi, mikor veszel már el?!" Itt a probléma, nem a kérdező súlyával. Mindenki házasságot meg gyereket akar, miközben egy olyan emberrel van együtt, aki nem is alkalmas rá, és ezt a pár egyik fele sem veszi észre. Aztán a probléma ilyen "kövér vagy!" jellegű aljasságokban bukik a felszínre, holott nyilván a kapcsolattal nem ez az alapvető baj, hanem hogy két infantilis ember játszik papás-mamást.