Ciki, ha így alszunk?

Írtam egy rövidet, most kifejtem:

Azért nagy gáz és ciki, mert anyukád a jelek szerint magának szült egy gyereket (ezért is vált el gyorsan és ezért nem ment férjhez soha többé és nem is él együtt senkivel), hogy ne legyen vénségére egyedül.

Az ilyen önző ember soha nem fogja elengedni lelkileg a gyerekét. Erre kiváló példa az, hogy átengedi az ágyát a pasidnak...tudod, hogy mit jelent ez? Kőkemény bűntudatkeltést feléd! Anyuka "kénytelen" átmenni egy mésik szobába, amíg te...érted? A bűntudatkeltés olyan jól szokott sikerülni, hogy egy idő után azt veszed észre, hogy a pasid inkább ne is jöjjön, csak anyuka ne sznevedjen...stb.

Az egyik verzió erre a patológiás mintára az, hogy anyuka engedélyezi neked az egyetlen gyerek megszülését, azaz a saját magával való teljes azonosulást, de a párkapcsolatot nem, a másik pedig az, hogy a gyereket sem. De szó nincsen arról, hogy te önálló személyiség legyél, és őt "elhagyd".

Az engedélyezit lekileg, a mély lelki minták és parancsok szintjén kell értelmezni, nem szó szerint.

Hát csak ne szokjátok meg! Vérciki, ha egy tizenéves már valamit "így szokik meg" és képtelen a változtatásra! Mi lesz később?!

Szerintem nem igazán ciki.

Mi összevissza aludtunk egész sokáig, hol én apuval, hol anyuval, hol tesómmal, más nemű.

Viszont mikor már értem, és párom volt, akkor már nekem lett volna fura ugyanabban az ágyban feküdni vele, mint anyummal mindig. De ez én voltam.

Nekem nem zavaró, ha nektek így jó.