Ciki, ha így alszunk?

SZerintem ez abszolút nem természetes és nem is normális.

Ennyi idősen már neked is, de főleg édesanyádnak KELL hogy igénye legyen személyes térre, egyedüllétre.

Nálad ez valószínűleg azért nem alakult ki, mert mindig is így éltél.

Az viszont szinte beteges, hogy ott egy másik szoba, de ti inkább együtt alszotok, valamint ahogy előttem is írták: a barátoddal anyád ágyában hancúroztok, mikor ott van egy tök üres másik szoba is.

Aki meg a kapcsolat megromlásával jön: nagyon szánalmas és rosszindulatú dolognak tartom a szülő részéről, hogy gyakorlatilag azért "ferdíti el" a gyereket (kényszeríti rá erre a ragaszkodásra, függésre, társaságmániára, az egyedülléttől való félelemre) mert a szülők viszonya rossz. Az n szüleim viszonya sem volt jó 10 éven át, míg el nem váltak. Nem éltek szexuális életet és sokszor kiabáltak egymással. Mégis egymás mellett aludtak, nem a húgom vagy az én ágyamban, mert attól, hogy a szülők valamit elrontottak, a gyerek érdekeit még szem előtt kellene tartani mert igenis joguk van normálisan felnőni, megtapasztalni, hogy mi az a személyes tér, kényszerek nélkül. Aki ehelyett az anya lányával apa fiával verziót alkalmazza, az egyszerűen önző, mert a saját kényelme fontosabb neki a gyerek normális fejlődésénél, vagy épp kényelmes gyerekkoránál/tinikoránál.

Szerintem ez tiszta gáz. Főleg, hogy lenne is hol aludnod. Nem is értem.

még ha lenne külön szobád de egyébként éjszakára bemennél anyukádéba aludni...

De ez így ahogy van, nekem beteges.