Mit tennétek, ha hirtelen feltűnne a férjetek 7 éves gyereke?

Én elhiszem,hogy van ilyen,csak a körítést nem hiszem el,hogy az apa most tudta meg,mert ezzel a mesével,csak a csaját eteti.

Én is ismertem olyat,akinek volt egy nője,és nem mondta el,hogy van egy gyereke egy másik kapcsolatból,mikor meg kiderült,érdekes,szintén azt mondta,hogy nem tudott róla,de mi ugye ismertük a csávót,és tudtuk hogy a gyerek születése óta tud róla :)

"Ha a kisasszony ilyen lazán kefélgetett a fesztiválok alkalmával,nagy az esély rá,hogy nem az az apa,akit mondott.."

A csávó most komolyan különb?

"vannak nagyszülei"

Elvileg apja is van!

Ha nem is fogadja be,gondoskodjon róla,támogassa,segítsen a nagyszülőknek,ez a legeslegkevesebb!

Nem nagyon tudnál kasztrálni mert nőből vagyok. :D

És még mindig nem tudni,hogy TÉNYLEG az-e az apja,akit bemondott.

Nem nevelném egy másik gyerekét!

"Nem nevelném egy másik gyerekét!"

Ha igazán szeretnéd a párodat , a gyerekét is szeretnéd!

De szeretned nem is kötelező,viszont neked nem esne jól,ha lenne egy gyereked,és a pasi azt mondaná,

nem érdekel a gyerek,kezdjen magával,amit akar,nem az enyém,

vannak nagyszülei!

Most biztos én sem leszek népszerű de 62 %-osnak igaza van.

Honnan tudni, hogy tényleg a férfié-e a gyerek. Ennyi erővel minden második egyedülálló nő becsöngethet, hogy bocs tied a gyerek. Minimum egy apasági vizsgálat. Ha meg kiderül, hogy tényleg akkor a következő a véleményem:

Én személy szerint olyan ember vagyok, hogy elutasítom ezt a fajta "szabados" életmódot, részemről ez nem elfogadott, hogy csak úgy telibeverünk akárkit nem gondolva a következményekre. Én sem tettem, a páromtól is elvárom, hogy ő se tegye, ez a múltra is vonatkozik. Volt olyan barátom aki, hát, hogy is mondjam régebben eléggé szabad ember voltam már ha értitek, sokáig nem is bírtam elviselni, hiába mondta, hogy megváltozott nem kellett és kész, férfi létére valahogy "ribanc"-nak néztem. Nem tudok és nem is akarok megbízni egy ilyenben. Én ilyen ember vagyok, nem tolerálom, nem fogok álszenteskedni, hogy így meg úgy a párom gyereke milyen fontos, mert nem az, ha nem az enyém. Gyerekes férfival sem kezdtem soha, full kizáró ok, kinek kell konfliktus forrás, ráadásul ekkora, tőlem akár lehet maga az álomférfi is, nem és kész.

Persze a gyerek nem tehet semmiről, nem is hibáztatnám, és teljesen egyértelmű lenne, hogyha nem bírom feldolgozni a helyzetet elegánsan távozom. Úgy gondolom nem lenne miért arcon köpni magam, hiszen átengedtem a gyereknek a boldogságot, eszembe nem jutna kitúrni onnan de én nem akarom nevelni. Ennyi. Nevelje az igazi szülője. Szép dolog a szeretet, de azért nem kell mindent eltűrni ha az ember nem akarja, ettől még nem egy utolsó mocskos szemét. Nem vagyunk egyformák. Nyilván mindenki hibázhat, de egy gyerek az nem hiba!!!

"Ha igazán szeretnéd a párodat , a gyerekét is szeretnéd!

De szeretned nem is kötelező,viszont neked nem esne jól,ha lenne egy gyereked,és a pasi azt mondaná,"

Na ebben a ha igazén szeretnéd dologba ne menjünk bele. Ez a nők egyik legjobb fegyvere, mert így ki lehet zsarolni bárkiből bármit.

A párom szeretem, de ettől a gyerekét nem kell! Pláne, ha megismerkedésünk idején még úgymond nem is egy "csomagban" kaptam őket.

És mi van akkor, ha én nem akarok gyereket? Hm? Akkor is kutya kötelességem belemenni a kakukkfióka-játékba? Nevelje más a gyereket, mint az anyja, mi??(Továbbra sem biztos, ki az apja..)

*Bár esetünkben az anyja már nem nevelheti.

És ha VALÓBAN az illető az apa, miért titkolta eddig? És hogy történhetett, hogy apuci csak 7 év után tudta meg? A nő csak bemondott valakit..