Összeomlottam és megkérdőjelezem, hogy férj, társ-e az ilyen?
Már egy ideje furcsállottam apám viselkedését.Furcsa volt a női parfüm is a ruháján,de akkor kis naívan elhessegettem a gondolatot. Aztán jöttek a fura telefonok,amiket úgy bonyolított le,hogy képes volt az udvarra kimenni telefonálni. De nem foglalkoztam vele,az ő élete.
De tegnap este előbb értem haza a szokásosnál (még szüleimmel élek,23 éves lány vagyok) és azt láttam,hogy a házunk előtt áll apám kocsija,benne ül apám és egy vadidegen nő,akivel látszólag nagyon jól érezték magukat.
Persze annyira el voltak foglalva,hogy nem vették észre,amint besurrantam a bejárati ajtón.Szó szerint sokkot kaptam! És tudjátok mi a legundorítóbb ebben az egészben?
Hogy édesanyám a kórházban fekszik súlyos betegen hónapok óta.És szegény azt hiszi mindeközben,hogy itthon minden oké,és apám eljár dolgozni de utána jön is haza.Pedig hányszor nem jött,csak késő este haza,és mégis próbáltam hinni neki,mikor ő (kérés nélkül) magyarázkodott,hogy a haverokkal beszélgettek,stb. Aha a haverokkal.
Tegnap este összeállt a kép. És a gyomrom forog. Számomra apám megszűnt az apámnak lenni és mint férfi sem áll meg előttem,mert egy férfi,egy családfő egy apa,nem teszi azt meg a súlyos beteg feleségével,akivel már 28 éve házasok,hogy átveri,becsapja és főképp nem,hogy megalázza!
persze este jött,hogy hát én meg mikor jöttem haza nem is látott.Nem,mert úgy időzítette a randit (hányok a szótól is) hogy addigra vége legyen,mire én hazaérek,csak benézte,mert előbb jöttem. És elmondtam neki,hogy láttam,mit csinált.Erre ő hebegett habogott,majd mikor látta,hogy nem veszem be,amit magyarázkodik,akkor jött a fenyegetőzés,az ökölbe szorított keze és egy hajszálon múlt,hogy nem ütött meg (mint ahogy tette ezt mindig is minden probléma orvosolásaképp).
Mélységesen csalódnom kellett benne,főképp azért,hogy kihasználta édesanyám tehetetlenségét. Nem merek erről szólni anyunak,ha bemegyek látogatni,mert nem akarom,hogy emiatt romoljon az állapota,és tudom,hogy apám nincs olyan egyenes,hogy elé álljon. Szívem szerint a nőt felpofoznám,mert tudom,két ember kell ehhez,de legalább azt tartanák tiszteletben,hogy egy beteg ember is van ebben az egészben,aki nem tudja magát védeni és nem tud kiállni magáért.
Bocsánat ha nem voltam túl összeszedett,de végigbőgtem az éjszakát,nem aludtam semmit,és kétségbe vagyok esve.
Ti mit tennétek,mi a véleményetek?
válasza:#27, nem, nem a férfiakat kell ketrecben tartani, hanem a nőknek kellene úgy gondolkodni, hogy a másiktól se várjon el többet, mint amit önmaga megad. Kérdező esetében, hogy ha úgy gondolja, hogy nem helyes, ha az apja kényszerítené őrá a saját gondolkodásmódját és a saját erkölcsi mércéjét, akkor vegye már észre, hogy az se helyes, ha ő kényszerítené a sajátját az apjára.
Ma sajnos egyre inkább jellemző a nőkre, hogy sokkal többet várnának el a férfiaktól, mint amit maguk hajlandók megadni a férfiaknak... és azután besértődnek, ha a férfi nem partner az egyenlőtlen kapcsolatban, és az első adandó alkalommal lép.
Azt kell, hogy mondjam, hogy Kérdezőnek EZ A KÉRDÉSE számomra, mint férfi számára komoly érv az abortusz preferálása mellett, ha már sikerült aszerint élnem az életemet jórészt, hogy nem vagyok konzervatív, aszerint választanom párt, hogy nem vagyok konzervatív, nehogymár a felnőtté vált gyerekem (akit ráadásul még adott esetben én is neveltem fel) kérje rajtam számon, hogy hogy merek nem konzervatív módon gondolkodni... hát vagyok én egy hülye, hogy viperafajzatot melengessek a keblemen, azt, aki majd elsőként árul el???
Egyébként nem, én nem tudom elképzelni magamról, hogy a kórházban fekvő páromat megcsaljam. De el tudom fogadni, hogy mások másként vannak ezzel, ha férfi, ha nő, és elfogadom. Elfogadni azt nem tudom, ha elhagyja ilyen körülmények között. Nem úgy egyébként mint az ilyen kérdéseknél rendszerint a legnagyobb arcot nyitó t. hölgy-olvasók, akik egy másik kérdésnél, fordított szereposztásban teljes nyugalommal tanácsolják egymásnak, hogy hagyja ott a beteg férjét, mert úgymond "neked a gyereked legyen az első..."
Na, erről ennyit, amitől mindig is kifordult a gyomrom az a kettős mérce... mert amíg az, hogy egy kapcsolatba mi fér bele hűség tekintetében, az tisztán a két ember megegyezésének a kérdése, és senkinek semmi köze hozzá rajtuk kívül (a gyerekeket is beleértve), addig a kettős mérce, az mindenféle etikai rendszerben szimpla gerinctelenség.
Na ennyi, hogy a konkrét kérdésben konkrétabb véleményem legyen, ahhoz ismernem kellene a Kérdező szüleinek a kapcsolatát a kezdetektől a napjainkig...
válasza: válasza: válasza:biztos, hogy nem értettél félre valamit? csak beszélgettek a kocsiban vagy konkrétan csókolóztak meg ilyesmi? mert ha utóbbi, akkor megvárnám, amíg anya felépül és elmondanám neki.
hiába takarózik mindenki itt a biológiával meg a "mindent muszáj megdugni, ami mozog" ösztönnel, akkor se normális, hogy valaki félrekefél, amíg a párja kórházban van. ez a legszemetebb dolog a világon.
kitartást kívánok, kérdező, legyen sok erőd elviselni, ami lesz, és légy támasza anyudnak.
válasza:De honnan veszitke, hogy félre kefél? Lehet csak egy támasz kell neki. A kérdező 23 éves, érzelmileg fejletlen kislány. Az apjának milyen támaszt tud nyújtani? Semmilyet.
Lehet csak addig kell neki ez a nő, míg fel nem épül a felesége. Utána szeritnem megbeszélik egymás között.
Amúgy szokta látogatni a feleségét? Szokott bevinni neki vlaamit? (Bár attól függ mennyire beteg, utóbbi opcionális.) Lehet ohgy rendszeresen látogatja a feleségét, csak kell neki egy támasz. Járhat pszichológushoz is, van pénze, hisz dolgozik, csak anyagilag sok lenne.
A 32-es meg annyira korrekten leírta a helyzetet, hogy komolyan mondom le a kalappal előtte. Ilyen tiszta, felnőtt gondolatokat már nagyon régen nem olvastam még felnőtt korúaktól sem.
válasza:Hát elég szomorúak azok a vélemények, akik megértik apád viselkedését.
Az én édesanyámnál márciusban diagnosztizáltak mellrákot és édesapám végig mellette volt. A kezdeti összeroppanásban, a családdal való közlésben, hányásos kemó alatt, a sugárkezelésben VÉGIG. Ez szerintem létfontosságú egy súlyos betegségből való felépülésnél! Apám majd megőrült, ahogy látta Anyám szenvedéseit és legszívesebben átvállalta volna a rákot is!
Nem is tudom hogyan minősíteni az olyan viselkedést, ahol nagyívben tesz apád anyukád szenvedéseire. Nemcsak, hogy félrekefél, de ami a legnagyobb baj, nincs mellette.
Nem tudom, hogyan viselkednék. Megértem, hogy a düh és fájdalom mennyire tud munkálni benned. Én biztosan nem hagynám! Talán megpróbálnék azzal a nővel beszélni, hátha semmit sem tud a helyzetről. Ha egy csepp jóindulat is van benne, biztosan kiszáll egy olyan megcsaládból, amibe belehalhat a megcsalt fél! Apáddal pedig valószínűleg megszakítanám a kapcsolatot legalább egy ideig.
Nem biztos, hogy ez a jó tanács, az indulat mondattja velem.
Sok erőt hozzá és mielőbbi gyógyulást Anyukádnak!
válasza:Apad menekul mert fel mert faj mert aggodik a jovo miatt Mert megviseli a flesege betegsege.Pont most olvastam egy konyvet ,,elment egy no az orvoshoz,, cimmel A hazaspar jol elnek egy gyerek a no beteg lessz a hapsi megkattan csajozik iszik bulizik A no haldoklik a hapsi a nojenel van.Erdekes pszihologia konyv.
Sajnos sokszor az emberek nem tudjak mit csinaljanak hogy dolgozzanak fel egy szomoru helyzetet.
Kitartast es erot kivanok neked.
válasza: válasza: válasza:Az emlitett konyv magyarul ami pont errol szol engem nagyon megbolygatott az osszes tabut atlepi a foszereplo.
Ray Kluun : Ne vedd el az eletem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!