Összeomlottam és megkérdőjelezem, hogy férj, társ-e az ilyen?
Már egy ideje furcsállottam apám viselkedését.Furcsa volt a női parfüm is a ruháján,de akkor kis naívan elhessegettem a gondolatot. Aztán jöttek a fura telefonok,amiket úgy bonyolított le,hogy képes volt az udvarra kimenni telefonálni. De nem foglalkoztam vele,az ő élete.
De tegnap este előbb értem haza a szokásosnál (még szüleimmel élek,23 éves lány vagyok) és azt láttam,hogy a házunk előtt áll apám kocsija,benne ül apám és egy vadidegen nő,akivel látszólag nagyon jól érezték magukat.
Persze annyira el voltak foglalva,hogy nem vették észre,amint besurrantam a bejárati ajtón.Szó szerint sokkot kaptam! És tudjátok mi a legundorítóbb ebben az egészben?
Hogy édesanyám a kórházban fekszik súlyos betegen hónapok óta.És szegény azt hiszi mindeközben,hogy itthon minden oké,és apám eljár dolgozni de utána jön is haza.Pedig hányszor nem jött,csak késő este haza,és mégis próbáltam hinni neki,mikor ő (kérés nélkül) magyarázkodott,hogy a haverokkal beszélgettek,stb. Aha a haverokkal.
Tegnap este összeállt a kép. És a gyomrom forog. Számomra apám megszűnt az apámnak lenni és mint férfi sem áll meg előttem,mert egy férfi,egy családfő egy apa,nem teszi azt meg a súlyos beteg feleségével,akivel már 28 éve házasok,hogy átveri,becsapja és főképp nem,hogy megalázza!
persze este jött,hogy hát én meg mikor jöttem haza nem is látott.Nem,mert úgy időzítette a randit (hányok a szótól is) hogy addigra vége legyen,mire én hazaérek,csak benézte,mert előbb jöttem. És elmondtam neki,hogy láttam,mit csinált.Erre ő hebegett habogott,majd mikor látta,hogy nem veszem be,amit magyarázkodik,akkor jött a fenyegetőzés,az ökölbe szorított keze és egy hajszálon múlt,hogy nem ütött meg (mint ahogy tette ezt mindig is minden probléma orvosolásaképp).
Mélységesen csalódnom kellett benne,főképp azért,hogy kihasználta édesanyám tehetetlenségét. Nem merek erről szólni anyunak,ha bemegyek látogatni,mert nem akarom,hogy emiatt romoljon az állapota,és tudom,hogy apám nincs olyan egyenes,hogy elé álljon. Szívem szerint a nőt felpofoznám,mert tudom,két ember kell ehhez,de legalább azt tartanák tiszteletben,hogy egy beteg ember is van ebben az egészben,aki nem tudja magát védeni és nem tud kiállni magáért.
Bocsánat ha nem voltam túl összeszedett,de végigbőgtem az éjszakát,nem aludtam semmit,és kétségbe vagyok esve.
Ti mit tennétek,mi a véleményetek?
válasza:"Akik szerint nem hibás a 3. fél azok azért írják ezt,mert ők is voltak már harmadikak egy kapcsolatban." - nézd Kérdező, higyj, amit akarsz, te láthatóan már eldöntötted mi a véleményed, és minden, a tiédtől különböző, vagy árnyaltabb véleményt hárítasz.
Lehet nyugodtan piros kezeket nyomkodni, az a világon semmit nem fog változtatni azon a tényen, hogy ok okozati összefüggés van aközött, amilyen a korosztályod nőtagjai egy részének a hozzáállása a férfiakhoz (ha a párja, ha az apja) - amit itt is bemutatsz, és aközött, hogy miért olyan a válási statisztika, amilyen, miért marad a nők egy jó része magára a szülést követő 3 éven belül.
Egyébként nem, huszonéve nem voltam én "harmadik"...
válasza:Először is, nagyon sajnálom, hogy neked kellet rájönni, látni, mit tett az apád.
Természetes az indulatod.
A 3.fél is hibás, szerintem is, naná,majd ártatlan.
Nem tudom, mi baja anyukádnak, lehet ,hogy írtad már.De még nem olvastam végig.Ha nagyon súlyos, én se mondanám el.De ha meggyógyult,lehet,hogy nem ártana.Jobb,ha tőle hallja,minha esetleg a szerető tálal ki neki, vagy idegentől tudja meg.
Mondd meg apádnak, hogy szakítson a nővel,ebben az esetben nem tálalsz ki anyudnak.Amiről nem tud ,nem fáj...
Ha apád nem szakít a nővel,akkor elmondanám.
Nagyon nehéz helyzetben vagy.Ha hallgatsz,cinkosa leszel, ha elmondod, lehet hogy anyukád is rád haragszik meg esetleg,vagy elválnak...
Te ismered őket,hogyan reagálnának....
Hát, nem irigyellek...
válasza: válasza: válasza:12 évesen a legőszintébb meggyőződéssel szavaltam Petőfi nemzeti dalát: "Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete."
Ma már nem ítélkezek elhamarkodottan másokról, úgy hogy nem ismerem cselekedeteik, döntéseik hátterét.
Jelen estben pl. a tényezők:
A)A nők többsége nem tudja elfogadni azt a biológiai tényt hogy az egészséges férfit a természet úgy programozta, hogy erőteljes késztetést érezzen arra, hogy minél több nőt megszerezzen. Ezt a vágyát kontrollálni tudja egy jól működő párkapcsolatban.
B) 50 év körüli férfi már kezdi érezni, hogy szervezete kezd amortizálódni, és már nincs olyan nagyon sok igazán jó év hátra. Felteszi magának a kérdést vajon a társadalom, család erkölcsi elvárásainak engedelmeskedjen vagy vágyait valósítsa meg. Úgy érezheti, hogy joga van magát is megjutalmaznia, ha már egyszer családja boldogulásáért munkával annyit küzd.
C) Szex nélkül egészséges férfi nem tudja kiegyensúlyozottan élni mindennapjait, önértékelési és egyéb pszichés problémák jelentkeznek. Jelen esetben nincs rá lehetősége, hogy ezt otthon megkapja.
Én a családi békesség kedvéért nem tálalnék ki a helyedben anyád előtt, az semmit sem oldana meg a meglevő problémákból, csak újat generálna.
36F
válasza:Tehát akkor a férfiakat ketrecben kellene tartani, hogy ne dugjanak meg mindent, ami mozog? Ezt egy feministától vártam, nem egy férfitól.
(Mondjuk egy férfi a saját érzései alapján nem merné azt mondani, hogy minden más férfi is így érez.)
válasza: válasza:Abszolút megértelek. Apu 200 km-re dolgozik a családtól. Egyszer találtam egy blokkot a fürdőszobában (nem szokványos volt, felkeltette a figyelmemet), megnéztem. Egy 20 ezer forintos ékszerről szólt. Vigyorogva mutattam anyunak, hogy na ez meg mi, elővettük tesómat mire ő tudatlanul vállat vont, hogy neki erre nem lenne pénze. Tudod mi volt a legborzasztóbb? Hogy édesanyám hallgatott a következő hétvégéig, hogy ne lője le a poént, azt hitte apu neki vette...
Az ajándék helyett aztán jött a vallomás, 3 (!!!) éve csalja anyut. Én annyira kiakadva őt még sosem láttam és én is teljesen összeomlottam. Az idilli családkép egyszercsak piff bedőlt. Apura csak is undorral tudtam nézni. Régen csodáltam, felnéztem rá, ezután csak szánalmat éreztem, ha megpillantottam.
Az meg hogy a harmadik fél nem hibás... Ezt élje át mindenki és akkor meglátjuk ki hogyan gondolkodik erről. Egyet értek a kérdezővel. Lehet nagyobb százalékban hibás a férj, aki félrelép, de egy ha egy szintén családos nőben nincs annyi, hogy "hmm, nem teszem meg, mert két család életét vágom tönkre", akkor legalább ugyanannyira hibás, mint édesapám és én anno minden egyes reggel azzal az érzéssel keltem, hogy adja az ég, hogy ne jöjjön szembe velem az utcán ma az a nő... Szemen köptem volna!
Egyébként volt jele, én nagyon éreztem, de nem akartam kavarni, azt hittem képzelődök. Egyszer meglátogattam aput váratlanul, ő ennek régen örült, akkor csak a leb*szást kaptam, hogy miért nem tudok előre szólni, ha megyek. Még flegmán vissza is kérdeztem, hogy "mi van valami nőt vártál, hogy így ki kell akadni?". Nem válaszolt, de mostmár elég egyértelmű... :(
Tele volt apró csecsebecsékkel a lakása, olyan tányérok, pokróc, stb. amit ő magának sosem venne, még is kimagyarázta mindig.
Ez nálunk kb 3 éve volt, én akkor 19 éves voltam, de mélységesen átérzem azt, amit te érzel! Ne folyj ebbe bele, majd ha anyukád jobban lesz, akkor elgondolkozhatsz rajta, de addig semmiképpen sem. Legyél mellette amennyit csak tudsz és fogd a kezét, mert ha ez kiderül, akkor csak nehezebb idők várnak rá, amikor kell hogy legyen mellette valaki. Érezze, hogy nincs egyedül!
Az én édesanyám nem volt beteg hál'isten, amikor ez kiderült, de hónapokig minden este bőgve aludt el és kisírt szemekkel kelt. Zombiként mászkált, nem volt önmaga, teljesen kifordult és kétségbeesett. Nyugtatóteán élt, csak így tudott pihenni. Szerintem ha akkor mi nem vagyunk mellette a testvéremmel, feladta volna a "harcot" annyira rosszul nézett ki.
Ha már apudnak így is beszóltál én elmondanám neki a döntésemet, hogy amíg anyud beteg, addig nem szólsz neki, de attól a te szemedben még undorító amit művel. Ha csak egy szemernyit hatsz a lelkiismeretére már megérte. Kitartás!
válasza:Az a baj kérdező, hogy egy elkényesztetett ember vagy. Sosem a harmadik fél aa hibás. Vagy apád fogyatékos? Nem tud dönteni? Aztán lehet apád így keres magának támaszt. Ha felgyógyul anyukád, akkor dobja a nőt. Ilyen eset már megtörtént távoli rokonaim között is.
Érzelmileg nagyon fejletlen vagy. Ez pláne nőként szomorú.
Érdekes módon aki megcsalja a párját, rögtön minden érzelmileg fejletlen a harmadik személyt szidja, evvel a szőnyeg laá söpörve a problémát. A harmadik a sz*r, mi nem, mi tök jók vagyunk. Hát az életben nem így van. Ahol erős a kötelék, ott hamradiknak sosincs esélye, csináljon bármit.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!