Férj, társ nélküli kismamák, féltek-e mi lesz szülés után? _Képesek leszünke boldogulni egyedül a babával s a vele járó gondokkal? (36hetes gyászoló kismama vagyok)

Nagyon sajnálom és fogadd részvétem és kívánom, hogy legyen erőd mindenhez ami rád és rátok vár.

Tudom nem a kérdésre válaszoltam, de már a kérdésed is megríkatott.

Fogadd őszinte részvétem, kívánom, hogy a születendő gyermeked betöltse az űrt a szívedbe és sok erőt a felneveléséhez.

A sogornőm is egyedül maradt két picivel, elég jól boldogulnak, de azért a családra mindig támaszkodhat.

Sajnalom ami veled tortent reszvetem es kitartas sok erot es minden jot nektek!

Remelem azert van aki segitsen neked van melleted valaki jaaj istenem annyira sajnalak!

kitartas mar nem sok van hatra es meglathatod a picidet,konnyu szulest neked!

Szia!

Együtt érzek veled, nekem édesanyám halt meg nemrég. Együtt is laktunk, szóval őt látom mindenhol, és én is nagyon félek, mert eddig számíthattam rá, itt volt, segített mindenben, tanácsokkal, bármikor beszélhettem vele.

És persze a háztartást is együtt csináltuk. A férjem 4-től dolgozni megy, itthon leszek teljesen egyedül a fiammal, a gyász közepén. Félek én is. De fel a fejjel, menni fog, elvégre nők vagyunk, mindent meg tudunk oldani. Erősek vagyunk. Legalábbis nagyon remélem:(

Szia

Én 33 hetes várandós vagyok és nincs két hete hogy a férjemet temettük. A kislányunk 15,5 hónapos.

Még túl friss a gyász, letompít mindent, megbénít. Biztos hogy baromi nehéz lesz... de van kiért harcolni és mindent kibírni, így hát bírni KELL, muszáj!!!!!!

De a kérdésedre válaszolva : igen, nagyon félek. De majdcsak lesz valahogy.

Kívánok neked könnyű szülést és örömteli babázást, a kicsinek pedig szerencsés és boldog életet! Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű anyuka leszel! Bízz magadban és a picurkádban, a többit meghozza az élet...

Jaj istenem, lányok, nagyon nagyon sajnálom !! hol vannak ehhez képest az én gondjaim, ezek az igazi tragédiák...

Igen képes leszel!!! Muszáj!!! Az a kis élet erőt fog adni hidd el! lesznek nehéz pillanatok, de Ő mindent megér! Nagyon nagyon sok erőt kívánok!

Mind a ketten fogadjátok őszinte részvétemet!

Sokan el sem tudják képzelni mi az igazi tragédia.

Mikor kicsi voltam, 6 éves, nekem akkor halt meg az apukám, és az anyukám terhes volt a húgommal.

Apukám június 25.-én halt meg, és a húgom július 8.-án született. Anyukám egy éjszaka alatt megőszült, és ha nem látom akkor én sem hiszem el.

Felnevelt négyünket.Persze nem volt eleinte könnyű neki, de csak sikerült. Ennek már 21 éve. Nehéz lehet feldolgozni az ilyet. El képzelni sem merem magam egy ilyen helyzetben.

Sok erőt,egészséget,kitartást kívánok nektek. Remélem túl tudtok jutni ezen a szörnyű időszakon, és megtaláljátok a boldogságot!

29 hetes km.

Szia! Én 5 hetes terhes voltam, amikor az élettársam meghalt autóbalesetben. A terhességről még tudott, aznap voltunk együtt a nőgyógyásznál. December 24-én megszületett a kislányunk, már vasárnap óta itthon vagyunk. Igen, féltem és még most is félek, hogy mi lesz, a tapasztalatlanságom miatt is. Próbáltam előre kigondolni, hogy mit hogy lenne a legcélszerűbb csinálni, az biztos, hogy mindent gondosan meg kell majd szervezni. Állandó segítségem nincs, de a párom anyukája amilyen gyakran csak tud, jön hozzám, habár nem lakik túl közel. Úgy gondolom, nekem lelkileg volt időm rákészülni, hogy mindent egyedül kell megoldanom, vinnem kell mindenhova a babát, kutyát sétáltatni, bevásárolni, ügyintézni, stb.

Nem volt vészes az első pár nap, ez már a 4. itthon, sokkal rosszabbra számítottam, hogy bepánikolok, és hogy nem tudok megbirkózni a feladattal, de eddig elég simán megy. Persze a java még csak most jön!

Kitartást kívánok neked, a baba biztos enyhít majd a fájdalmadon, és boldogságot visz az életedbe!