Összeomlottam és megkérdőjelezem, hogy férj, társ-e az ilyen?

Már egy ideje furcsállottam apám viselkedését.Furcsa volt a női parfüm is a ruháján,de akkor kis naívan elhessegettem a gondolatot. Aztán jöttek a fura telefonok,amiket úgy bonyolított le,hogy képes volt az udvarra kimenni telefonálni. De nem foglalkoztam vele,az ő élete.

De tegnap este előbb értem haza a szokásosnál (még szüleimmel élek,23 éves lány vagyok) és azt láttam,hogy a házunk előtt áll apám kocsija,benne ül apám és egy vadidegen nő,akivel látszólag nagyon jól érezték magukat.

Persze annyira el voltak foglalva,hogy nem vették észre,amint besurrantam a bejárati ajtón.Szó szerint sokkot kaptam! És tudjátok mi a legundorítóbb ebben az egészben?

Hogy édesanyám a kórházban fekszik súlyos betegen hónapok óta.És szegény azt hiszi mindeközben,hogy itthon minden oké,és apám eljár dolgozni de utána jön is haza.Pedig hányszor nem jött,csak késő este haza,és mégis próbáltam hinni neki,mikor ő (kérés nélkül) magyarázkodott,hogy a haverokkal beszélgettek,stb. Aha a haverokkal.

Tegnap este összeállt a kép. És a gyomrom forog. Számomra apám megszűnt az apámnak lenni és mint férfi sem áll meg előttem,mert egy férfi,egy családfő egy apa,nem teszi azt meg a súlyos beteg feleségével,akivel már 28 éve házasok,hogy átveri,becsapja és főképp nem,hogy megalázza!

persze este jött,hogy hát én meg mikor jöttem haza nem is látott.Nem,mert úgy időzítette a randit (hányok a szótól is) hogy addigra vége legyen,mire én hazaérek,csak benézte,mert előbb jöttem. És elmondtam neki,hogy láttam,mit csinált.Erre ő hebegett habogott,majd mikor látta,hogy nem veszem be,amit magyarázkodik,akkor jött a fenyegetőzés,az ökölbe szorított keze és egy hajszálon múlt,hogy nem ütött meg (mint ahogy tette ezt mindig is minden probléma orvosolásaképp).

Mélységesen csalódnom kellett benne,főképp azért,hogy kihasználta édesanyám tehetetlenségét. Nem merek erről szólni anyunak,ha bemegyek látogatni,mert nem akarom,hogy emiatt romoljon az állapota,és tudom,hogy apám nincs olyan egyenes,hogy elé álljon. Szívem szerint a nőt felpofoznám,mert tudom,két ember kell ehhez,de legalább azt tartanák tiszteletben,hogy egy beteg ember is van ebben az egészben,aki nem tudja magát védeni és nem tud kiállni magáért.

Bocsánat ha nem voltam túl összeszedett,de végigbőgtem az éjszakát,nem aludtam semmit,és kétségbe vagyok esve.

Ti mit tennétek,mi a véleményetek?